God Of War

A legízibben tolom, ennyire nem vagyok gyakorlott az összetettebb csatákban kb. 28 év játékos háttér után sem.

Vedd le easyre.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Sejtem, miről van szó.

Ugyan tudtam előre, hogy SPOILER

A valkűr királynő kivételével minden megvan, de most megint meguntam önmagam szívatását, és gondolkodok azon, hogy akkor búcsút intek a játéknak. Sokadszorra szervezem át a támadásaimat, öltözékemet, megnéztem egy rakás guide-ot a támadásairól, fél tucat harcba csak azért mentem bele gyors halállal, hogy kiismerjem a mozgását, további egy tucat meg sima próbálkozás volt, de amikor sokadszorra öl meg úgy a ribanc, hogy már csak 3-5 százalék van hátra a saját életéből, akkor elhajítom a kontrollert.

Láttam, ha leszek kicsit többet, írok.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Ha van kedved, írd le azokat az úristen pillanatokat és a kapcsolódó érdekes információkat, engem érdekelne.

A 17 fejezetből 12-t már végigvittem, most arra várok, hogy visszajussak Midgardra, és megint szabadon mászkálhassak, immár talán az összes játékmechanikai elem birtokában.

Atreust számomra szerethető kiskölyök, nem mondom, hogy az a bizonyos hegyes rész nem emelte meg időnként az én vérnyomásomat is, de érthető, miért volt olyan, amilyen. Logikusan felépítették ezt a részt is, kicsit sietősen ugyan, de ez egy játék, nem pedig HBO sorozat, úgyhogy nem panaszkodok.

Egyszer találkoztam egy valkűrrel, nekimentem nagy mellénnyel, mondván, hogy úgyis noob nehézségen játszok, és jó a páncélom, majd amikor kisujjból behajtogatott a sarokba, inkább visszavonulót fújtam, és eldöntöttem, hogy akkor én még tanulgatom egy kicsit ezt a harcrendszert más ellenfeleken.

Én csak attól féltelek, mikor Atreus elér AHHOZ a részhez, ott félek, feladod. De eskü, hidd el, gyorsan lemegy és onnantól normális lesz megint.

A kérdéseidre később választ kapsz. Tényleg, igazán brutál jó sztorija van, majd ha végeztél írd is meg, hogy mit gondolsz róla, de ilyenekre nem lehet válaszolni.

Ja... a mitológiához. Igen, ez így baj lehet. Nekem ez nagy kedvencem, igazából nagyon otthonosoan mozgok benne, gyerekkorom óta imádom ezt a mondakört, és így akkora mindfuck robbanások voltak a fejemben, meg 2x csinálta meg velem a game, ami még nem fordult elő talán soha, hogy le kellett pause-zni és járkáltam a nappalimban fel-alá a fejemet fogva, hogy ÚRISTEN-ÚRISTEN-ÚRISTEN, mert teljesen összeállt minden full logikus egységbe, de mégsem lehetett előre kitalálni és kész, ezért a kedvenc gamem, viszont ha nem vágod a mitológiát, lehet nem érted majd a dolgokat. Mindegy, ha kivitted írok majd egy hosszabbat, elmagyarázom a foltokat, mert tényleg, igazán ki merem jelenteni, hogy totál páratlan a történet.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Nah, újabb cirka hat órával előbbre vagyok (és van egy harmadik fej a csapatban), alapvetően jól jártam ezzel az újrakezdéssel. Egyrészt Alfheim végén a főszúnyog sötételf boss még normálon is felért egy idegbajjal, másrészt nekem egyre inkább az a meggyőződésem, hogy ennek a játéknak nem áll jól a magas nehézség. Értem most arra, hogy elvileg egy isten vagyunk (vagy mifene), háznyi köveket dobálunk meg az elején méterekre pofozzuk egymást, akkor egy farkas ne öljön meg.

Viszont Alfheim végén az a hiszti, amit Nyomingusz levágott, pedig már lassan kezdtem megbékélni vele... Kratosnak van jócskán önuralma, én simán lerúgtam volna a kis sz@rost a liftről. Nem tudom mennyire hiteles a viselkedése, de egy jó érv lehetne a karakter a gyerekvállalás ellen. Na mindegy, érezhetően nem talált be nálam a karakter.

Viszont a hegyre felfelé menet az a sárkány... Szóval a bossfight maga egy kicsit az a fajta harc, amiket nem szeretek, de most ettől eltekintve... Először is: hogy lehet így megölni egy sárkányt, hát ez milyen nyomiság már. Másrészt viszont: ez qrvajó volt, hát hogy lehet már így megölni egy sárkányt? Igen, egyszerre imádtam és utáltam a megoldást

Viszont itt is kezd visszaköszönni az ami a Valhallánál is megvolt, hogy a skandináv mitológia nekem szinte teljes homály. Néha csak kapkodom a fejem, hogy ki kicsoda vagy micsoda. Minimális ismeretem van csak, de például Baldurról csak azt tudtam, hogy kapuja van, azt nem hogy isten is
Szóval csak spoiler nélkül, ha később kiderül akkor nem fontos:
- Az például igaz, amit a főszúnyog mondott amikor leszúrtam? Vagy csak ilyen nézőpont kérdése dolog lenne?
- A fej és a boszorka között mi volt az a kis vita? Vagy ez a játékhoz tartozik, nem a mitológiához? És egyébként mi volt a baj a nyílvesszőkkel?

Nem tudom mire fog kifutni ez az egész, egyelőre pár dologgal kapcsolatban vannak megérzéseim, de többségében ötletem sincs.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...