Nah, újabb cirka hat órával előbbre vagyok (és van egy harmadik fej a csapatban), alapvetően jól jártam ezzel az újrakezdéssel. Egyrészt Alfheim végén a
főszúnyog sötételf boss még normálon is felért egy idegbajjal, másrészt nekem egyre inkább az a meggyőződésem, hogy ennek a játéknak nem áll jól a magas nehézség. Értem most arra, hogy elvileg egy isten vagyunk (vagy mifene), háznyi köveket dobálunk meg az elején méterekre pofozzuk egymást, akkor egy farkas ne öljön meg.
Viszont Alfheim végén az a hiszti, amit Nyomingusz levágott, pedig már lassan kezdtem megbékélni vele... Kratosnak van jócskán önuralma, én simán lerúgtam volna a kis sz@rost a liftről. Nem tudom mennyire hiteles a viselkedése, de egy jó érv lehetne a karakter a gyerekvállalás ellen. Na mindegy, érezhetően nem talált be nálam a karakter.
Viszont a hegyre felfelé menet az a sárkány... Szóval a bossfight maga egy kicsit az a fajta harc, amiket nem szeretek, de most ettől eltekintve... Először is: hogy lehet így megölni egy sárkányt, hát ez milyen nyomiság már. Másrészt viszont: ez qrvajó volt, hát hogy lehet már így megölni egy sárkányt? Igen, egyszerre imádtam és utáltam a megoldást
Viszont itt is kezd visszaköszönni az ami a Valhallánál is megvolt, hogy a skandináv mitológia nekem szinte teljes homály. Néha csak kapkodom a fejem, hogy ki kicsoda vagy micsoda. Minimális ismeretem van csak, de például Baldurról csak azt tudtam, hogy kapuja van, azt nem hogy isten is
Szóval csak spoiler nélkül, ha később kiderül akkor nem fontos:
- Az például igaz, amit a főszúnyog mondott amikor leszúrtam? Vagy csak ilyen nézőpont kérdése dolog lenne?
- A fej és a boszorka között mi volt az a kis vita? Vagy ez a játékhoz tartozik, nem a mitológiához? És egyébként mi volt a baj a nyílvesszőkkel?
Nem tudom mire fog kifutni ez az egész, egyelőre pár dologgal kapcsolatban vannak megérzéseim, de többségében ötletem sincs.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
