Én is kiplatoztam, de hadd kérdezzem meg: szerinted jól állt a gamenek a soulslike-stílus? Én anno úgy voltam vele, hogy mikor láttam az első trailert, onnantól nem néztem szándékosan semmit, és elő is rendeltem. Ilyet nagyon ritkán csinálok, de SW, mégis. És nekem Boganora érve derült ki, hogy ez soulsike. Ez akkor volt, mikor még egyetlen soulslike-gamet se nyomtam le. Nem a nehézség volt a gond (hisz az állítható), hanem maga ez a mindenki újraéled dolog, ami a stílus sajátja. Én akkor ettől, meg az indokolatlan mennyiségű platformer elemtől el is kedvetlenedtem, és Kashyyk után otthagytam. Egy évvel később tettem bele még egy órát, aztán Gorgara lement pont, és megint letettem. És végül kábé egy éve estem neki onnan, nem hazudok, totál beszippantott (ekkora már nem voltam souls-szűz), és ki is platináztam. Ezzel együtt egy eléggé levett nehézségen toltam, hogy minél kevesebbet kelljen pihenni, ezzel resetelni, mert ez tényleg nem jött annyira be. Szóval a kérdés: Nem lett volna sokkal jobb egy metroidvania szerű (Arkham Asylum, GoW) megoldás? Magához a brandhez is, meg az egész játékhoz, en bloc.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.