Akkor utoljára, összeszedve:
1. Alapból platformerekkel játszom, akció-kaland esetén az ilyen lopakodás, bujkálás, lövöldözés, célzás kontrollerrel sose megy. A Tomb Raiderekben is szívni szoktam ezekkel a részekkel, de ott simán lehet Rambozni, harc közben gyógyítani (ami játék feature, de ez is cheat tulajdonképpen). Alapból mennek ezek a részek így is, de van egy-két frusztráló helyzet, mint most a Chapter 4 vége, de az Innocence-ben is volt pár szakasz, különösen a két utolsó bossfight, ahol a hajamat téptem. Ettől még nem vagyok béna, csak ezek a játékelemek nem fekszenek nekem. Én sem bénázom le azokat, akik feladták mondjuk a Cuphead-et, én meg végigjátszottam, pusztán nem mindenkinek fekszik a platformer stílus.
2. Easy mode: Teljesen változó, melyik játékban ez mit takar, de nagyon sokszor pl. az ellenfelek egy részét kiszedik, vagy minimálisra / nullára csökkentik a kihívást. Nekem ez így nem élvezetes, ideiglenesen bekapcsolva sem. Erre írtam, hogy a normal az, amit alapból megálmodtak a készítők, nem akarom easy-n fele annyi ellenfélen átküzdeni magam. Csak a végső esetben veszem le a nehézséget és ha szembejön egy olyan tipp, hogy ha nem megy és pont az az egyik legfőbb bajom, hogy nincs map a játékban, ami eléggé megszokott manapság, akkor használjam a fotó mode-ot erre. Igen, ez is cheat, ahogy bármire ráhúzható, hogy az, de nekem akkor is jobban fekszik, mint átlőni easy-re, mert attól még ugyanannyi ellenfélen akarom átverekedni magam és nem irreálisan megkönnyíteni az adott szakaszt. Máig emlékszem, egyetlen játék volt, ahol levettem menetközben easy-re, az a Mortal Kombat 9 story mode utolsó Shao Kahn fight-ja volt, ami normalon 120-adszorra se ment. Mérges is voltam, hogy easy-n meg ujjgyakorlat volt és csak így lett meg a végső boss. Sokkal jobban zavart a nullára esett kihívás, mintha úgy győzöm le, hogy pl. valaki bedob nekem egy kis hp tápot harc közben, amire ha lett volna lehetőség, inkább azt választom (kb. egyenértékűen a most említett photo mode-dal). A kihívás megmarad, nagyon oda kell figyelni továbbra is, de mivel sehogy sem megy, egy kisebb könnyítést alkalmazok a drasztikus általános könnyítés helyett. Ha újabb ilyen szopó helyhez fogok érni a Requiem-ben, amit említettél, akkor ezért ismét inkább a photo mode-ot fogom választani easy helyett, de ezt is csak akkor, ha sehogy sem megy.
3. AMúgy meg nem is a photo mode segített, hanem, hogy megnéztem guide-ban, hogyan kell itt jól harcolni. De a guide is cheat, hiszen nem magam jöttem rá. Nem a cheat szót, hanem a kihívást kellett volna hangsúlyoznom eddig is. Az meg tényleg teljesen egyéni ízlés kérdése, ki hogy könnyíti meg a játékát, ha a számára frusztráló részeken túl szeretne jutni és nincs végtelen szabadideje arra, hogy saját kútfőből, nulla könnyítéssel 50-edszerre végül meglegyen. (Cuphead-ben is volt olyan boss, igen, az a rohadt sárkány, ahol muszáj volt guide-ot néznem, miután sehogy sem ment.)
4. Ebben a játékban az easy mode neve narrative, elég erősen ráutalóan arra, hogy csak a sztori a lényeg és sétálószimulátorrá tegye a game-et, ami nekem élvezhetetlen lenne. Mivel írtad, hogy így is szívtál 1-2 helyen és nincs invulnerability harc közben, akkor ezt rosszul gondoltam, de a narrative megnevezés elriasztott tőle, hogy bekapcsoljam. De ezután sem fogom, inkább guide + végső esetben photo mode. Több indokot végképp nem tudok, részemről így érzem jobb megoldásnak, Te meg inkább átlövöd narrative-ra az egészet, amit tök jól megindokoltál, hogy miért (rengeteg game-et játszol végig és inkább a történet a lényeges számodra, én meg inkább elidőzöm pár játékkal, de a frusztráló részeket megkönnyítem végső esetben a továbbjutás érdekében guide vagy egy játékban benne hagyott kiskapu kihasználása révén, egyénileg mérlegelve, hogy belefér-e nekem vagy sem).
Remélem így már tiszta és lezárható ez a téma. Ettől függetlenül tényleg hanyagolni fogom a beírkálást, főleg segítségkérés ügyben, mert teljesen jók rá a guide-ok és gyorsabb is, mint itt írogatni, várni a választ és még össze is szólalkozni esetleg.
OFF: Zárásul subject17-nek annyit mondanék, hogy nyilvánvalóan van egy állandó feszültség, ellentét köztünk, tök más felfogású emberek vagyunk. A való életben nyilván egy szót nem váltanánk egymással, mert semmiben nem értenénk egyet. Itt most kényszerűen mégis össze vagyunk eresztve, ezért írtam, hogy inkább ignoráljuk egymást. A való életben sem keresem a konfliktust, hanem kerülöm azokat az embereket, akikkel mindenből csak vita lenne, mert úgysem győzzük meg egymást sohasem. De ha ez az ember mégis belém áll, akkor a való életben is megvédem magam és visszaszólok, mégha semmi kedvem nincs is hozzá és elég hamar el tudom veszíteni a fejem, hogy aztán átmenjek olyan szintbe, amit már én sem szeretek magamban. Tartsd ezt tiszteletben és skippelj, ha meglátod a nevem egy hsz-nél.
"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"
