Ez a Pentiment, ami a felszínen (és a játékmenetében is) egy egyszerű, indie életérzésű valami, de a háttérben vér profi, tanít is (az adott történelmi időszakról) és bejövős volt a története. (Az indie jelleg egyébként becsapós - az obsidianos veterán játékfejlesztő, Josh Sawyer szerelemgyerekéről van szó.)
Azért ha az is ér, hogy nem idei megjelenés, de csak idén kerítettem rá sort, akkor a Mass Effect Legendary Edition masszív és még viszonylag friss élmény volt (novemberben értem a végére), különösen úgy, hogy anno a 3. rész megjelenésekor vittem ki utoljára a sorozatot! Azért az első két rész főbb dolgaira még évtizedes távlatból is meglepően jól emlékeztem (ez valahol a minőség mutatója is), de a záró epizód annak idején nem hagyott bennem mély nyomot (inkább a csalódást keltő dolgok maradtak csak meg belőle), így ott most még az újdonság érzése is előjött helyenként
(Most viszont már jobban bejött a záró rész is, és inkább csak a Citadel DLC-t éreztem helyenként időhúzós túlzásnak, bár annak is voltak jó pillanatai.)
160 óra belement, fene jó érzés volt újra Shepard kapitány bőrébe bújni, valamint persze találkozni a régi "haverokkal" (Garrus, Wrex, Jack, Joker és a többiek).
Endure. In enduring, grow strong.
