No, végigjátszottam én is a fő sztorit az előbb (challenge-ek 90% felett, játékidő 55 óra körül, szóval nem végigrohanós dolog).
Mindenképp szeretném előre kiemelni, hogy ez egy roppant élvezetes játék, rég merültem már el ennyire valamiben, imádtam fel-alá rohangálni a kastélyban és körülötte, repkedni a környéken, összetalálkozni mindenféle legendás állattal, és mindenek előtt iszonyatosan megpicsázni bárkit, akit a minimap ellenségként tüntetett fel.
Viszont hosszabban a számomra negatív dolgokról írnék inkább, mert úgy érzem, azokban rejlik több lehetőség megvitatásra. Ismétlem, ez nem elriasztás újaknak, a játékot jó szívvel ajánlom.
Nekem pont a befejezésével jött is az egyik legnagyobb negatívum: rám szakadt a tudat, hogy ebben rohadtul semmi replay value nincs. Elkezdhetném máshogy kinéző karakterrel más színű köpenyben, és tizenöt óránként lenne egyetlen megjegyzés, ami az aktuális házamra utal, de ennyi... A klubhelyiségnek sajnos a világon semmi szerepe, sose fogsz magadtól visszamenni egy unlockot kivéve. Prológus bemutat pár nevesített karaktert ott, van egy specifikus házorientált main mission, és ennyi. Szart se számít ezen túl, hova osztottak be, és azért ezt én nagy problémának tartom, ha már roxfortos-suliéletes játékként is próbálták eladni. Választási lehetőség még az általam sokat szidott Telltale szinten sincs, itt még annál is egyértelműbben ugyanaz mindennek a kimenete, őszintén az illúzióját se próbálják kelteni semminek (max. egy endgame döntés van, ami talán mást eredményezhet?).
Lehet, hogy bele fogok kezdeni egy újrajátszásba, mert érdekel a női szinkronhang, de az biztos, hogy ennyi időt nem fogok beleölni, és így picit zavaró is a tudat, hogy ez azt is jelenti, hogy messze nem lehet majd 40-es szintű a karakterem. (Valamint achievementek miatt vélhetően visszatérek befejezni mindent még ebben a sessionben, addigra lehet kifullad az érdeklődés.)
És ha már a választási lehetőségek: kicsit mintha nem tudták volna eldönteni végül a készítők, mit is akarnak. Ebben a formában elpazarolt pénz, idő, és energia volt felvenni mindenhova két voice line-t, mert szart se számít. Ezekben a beszélgetésekben ráadásul nemcsak értelmetlen, hanem egészen immersion breaking is geciskedni, mert minden automatikusan zajló cutscene-ben annyira látványosan tisztelettudónak, érdeklődőnek, és jóindulatúnak írták meg a karakterünket. Ez nemcsak összességében, sokszor már ugyanazon beszélgetés következő, nem általunk választott mondatában kiütközik. Ráadásul sok esetben simán hallod a beszélgetés következő voice line-ja alapján, hogy úgy lett megírva, hogy "bármit mondott a fő karakter ez előtt, az npc válasza semleges módon ideillik".
Túlságosan próbál érett sztorit közvetíteni érett karakterekkel, és nagyon nem illik az egész az iskolai környezetbe. A kibontatlan barátságok különösen zavaróak.
SPOILERNem érdekelte volna az aranyszívű Poppyt, hogy teljes elvarázsolt tereket tartunk fent varázslények számára? Nem érdekelte volna Sebastiant, hogy az Undercroft limitált terénél sokkal több állna rendelkezésre, csak a gondolatok szabnak határt? Nem érdekelte volna Natsai-t, hogy milyen nagy összeesküvés áll minden hátterében, és hogy nemcsak egyszerű bűnbandával állunk szemben? Vagy Amit karakterét mi értelme volt behozni egyetlen küldetésre, ha aztán belenyugodott a srác, hogy "na oké, a koboldok baszom nagy fúrókat gyártanak"? Nem lett volna sokkal érdekesebb, ha az összes barátunk találkozik, és egymás között is kialakítanak kapcsolatokat, ha velünk jönnek küldetésekre, ha hallgathajuk a bantert a Szükség Szobájában? Ha már a játék elején annyira mondták, hogy fontosak lesznek számunkra a barátságok, miért nem voltak részei az endgame-nek?
Cserébe az iskolai környezet meg a komoly, érett részeket ássa alá. Most komolyan ilyen irgalmatlan erős ez a ~tizenhat éves srác? Komolyan nem tudnak mit kezdeni vele ennyien? Komolyan ilyen könnyen vesz minden akadályt, varázsol, repül, mászik, úszik, növényeket nevel, bájitalt kever, állatokat szelidít? Se egy tanárral, se egy diáktárssal nem kerül konfliktusba? Egyáltalán ki a fene ez a gyerek?
Persze most kicsit talán túl mélyen belementem bizonyos mechanikákba, de a játék valós formájában pár dolog ennek kapcsán annyira gyengén és megúszósan lett implementálva, hogy kb. kár volt belekezdeni is. (Gameplayben mondjuk a merüléseket tudnám ebben a kategóriában felhozni, hogy érezzétek, mire gondolok...)
Main quest és konfliktusok vége:
SPOILERKibaszott nagy csalódás Rookwood és Ranrok legyőzése is, ezt nem tudom szebben mondani. Valami iszonyat badass utcai duel-re számítottam Rookwooddal, aminek a végére odagyűlik a falu, és mindenki szemtanúja annak, hogy egy szerencsétlen tizenhat évest próbál meggyilkolni. De nem, hoppanáljunk el, jöjjön pár wave pushover ellenfél, aztán két quick time event során haljon meg Rookwood?! Még csak meg sem küzdöttünk vele! Harlow, aki elvileg a kisebb hal, legalább egy tényleges bossfight volt. Bár vicces, hogy Avada Kedavra vetett véget annak az összecsapásomnak, de nyilván az megakadályozta volna Natsai karakterszálának végét, így csak-csak életben volt cutscene-ben a kis huncut.
Ranrokot hagyjuk is, tipikusan elbaszott bossfight, Arkham Asylum izomállat Jokere jutott eszembe.
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
