Hogwarts Legacy

A MEA a Mass Effect Andromeda? Full semmi közük egymáshoz, a legkevésbé sem. Mindkettő tps, és ennyi.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Ne mond már, hogy egy önálló varázslós settingben nem működne ez jobban. HP skinnel csak folyamatosan emlékeztetnek rá, hogy a karakter, akit irányítasz az egy 15 éves gyerek. Ha ez nincs akkor máris nem/kevésbé lógnának ki a mortal combat finisherek és a random gonoszkodások. Pl tiltott átkokat is casual módon lehet szórogatni ha jól láttam, ami egy (suliközpontú) HP játékban szerintem furán mutat.

AC Magic vagy valami hasonlót képzelj el.

szerk. rájöttem mire emlékeztet ez a játék; MEA a kevés pozitívuma nélkül.

Na ezzel a legkevésbé sem tudok egyetérteni, hogy bármit is a setting tartana vissza, vagy ami gyengén sikerült, az amiatt lenne. Nem is igazán értem a nézőpontot, vagy hogy szerinted miért lenne ez jobb egy noname világban.

Az, hogy a mélyebb sulis roleplay helyett egy hagyományosabb action-adventure élmény mellett döntöttek a fejlesztők, az már csak rajtuk múlt.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Nem tudom, legjobb esetben is egy középszerű játékot látok benne, azokra meg valahogy egyre kevésbé vágyom. Pont a hp setting ~rontja el. Ha már ennyire elhatárolódtak Rowling nénitől akkor kukázni kellett volna ezt a részét és összehozni egy saját varázslóvilágot a suli nélkül, beleszőni a nemesis systemet (WB csak kapzsi geci módon ül rajta, de nem kezd vele semmit) és úgy talán összejött volna egy érdekes játék. Csak hát ugye Rowling néni biológiai tényei ide vagy oda, az emberek pont a hp setting miatt repülnek rá erre a címre, az a része pedig (objektíven nézve) kissé karcsú (pl a házaknak nincs jelentősége ha jól értettem).

Könyveket olvastam, friss megjelenéskori életkoroknak megfelelően hype volt, filmek elmentek. 1-3 részhez kapcsolódó játékokat úgy emlékszem szerettem is. Valahogy azt a khm... varázslatot itt nem érzem.

Ezt pl. egy leárazásban én simán ajánlom neked.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Meggyőztél, felírom a Days Gone mellé...

No, végigjátszottam én is a fő sztorit az előbb (challenge-ek 90% felett, játékidő 55 óra körül, szóval nem végigrohanós dolog).

Mindenképp szeretném előre kiemelni, hogy ez egy roppant élvezetes játék, rég merültem már el ennyire valamiben, imádtam fel-alá rohangálni a kastélyban és körülötte, repkedni a környéken, összetalálkozni mindenféle legendás állattal, és mindenek előtt iszonyatosan megpicsázni bárkit, akit a minimap ellenségként tüntetett fel.

Viszont hosszabban a számomra negatív dolgokról írnék inkább, mert úgy érzem, azokban rejlik több lehetőség megvitatásra. Ismétlem, ez nem elriasztás újaknak, a játékot jó szívvel ajánlom.

Nekem pont a befejezésével jött is az egyik legnagyobb negatívum: rám szakadt a tudat, hogy ebben rohadtul semmi replay value nincs. Elkezdhetném máshogy kinéző karakterrel más színű köpenyben, és tizenöt óránként lenne egyetlen megjegyzés, ami az aktuális házamra utal, de ennyi... A klubhelyiségnek sajnos a világon semmi szerepe, sose fogsz magadtól visszamenni egy unlockot kivéve. Prológus bemutat pár nevesített karaktert ott, van egy specifikus házorientált main mission, és ennyi. Szart se számít ezen túl, hova osztottak be, és azért ezt én nagy problémának tartom, ha már roxfortos-suliéletes játékként is próbálták eladni. Választási lehetőség még az általam sokat szidott Telltale szinten sincs, itt még annál is egyértelműbben ugyanaz mindennek a kimenete, őszintén az illúzióját se próbálják kelteni semminek (max. egy endgame döntés van, ami talán mást eredményezhet?).
Lehet, hogy bele fogok kezdeni egy újrajátszásba, mert érdekel a női szinkronhang, de az biztos, hogy ennyi időt nem fogok beleölni, és így picit zavaró is a tudat, hogy ez azt is jelenti, hogy messze nem lehet majd 40-es szintű a karakterem. (Valamint achievementek miatt vélhetően visszatérek befejezni mindent még ebben a sessionben, addigra lehet kifullad az érdeklődés.)

És ha már a választási lehetőségek: kicsit mintha nem tudták volna eldönteni végül a készítők, mit is akarnak. Ebben a formában elpazarolt pénz, idő, és energia volt felvenni mindenhova két voice line-t, mert szart se számít. Ezekben a beszélgetésekben ráadásul nemcsak értelmetlen, hanem egészen immersion breaking is geciskedni, mert minden automatikusan zajló cutscene-ben annyira látványosan tisztelettudónak, érdeklődőnek, és jóindulatúnak írták meg a karakterünket. Ez nemcsak összességében, sokszor már ugyanazon beszélgetés következő, nem általunk választott mondatában kiütközik. Ráadásul sok esetben simán hallod a beszélgetés következő voice line-ja alapján, hogy úgy lett megírva, hogy "bármit mondott a fő karakter ez előtt, az npc válasza semleges módon ideillik".

Túlságosan próbál érett sztorit közvetíteni érett karakterekkel, és nagyon nem illik az egész az iskolai környezetbe. A kibontatlan barátságok különösen zavaróak.

SPOILER

Cserébe az iskolai környezet meg a komoly, érett részeket ássa alá. Most komolyan ilyen irgalmatlan erős ez a ~tizenhat éves srác? Komolyan nem tudnak mit kezdeni vele ennyien? Komolyan ilyen könnyen vesz minden akadályt, varázsol, repül, mászik, úszik, növényeket nevel, bájitalt kever, állatokat szelidít? Se egy tanárral, se egy diáktárssal nem kerül konfliktusba? Egyáltalán ki a fene ez a gyerek?

Persze most kicsit talán túl mélyen belementem bizonyos mechanikákba, de a játék valós formájában pár dolog ennek kapcsán annyira gyengén és megúszósan lett implementálva, hogy kb. kár volt belekezdeni is. (Gameplayben mondjuk a merüléseket tudnám ebben a kategóriában felhozni, hogy érezzétek, mire gondolok...)

Main quest és konfliktusok vége:
SPOILER

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status