Milyen játékot vettél/tervezel venni mostanában?

Én végigvittem anno, és nagyon élveztem! (Pár helyen kicsit fárasztó tud lenni/el lehet akadni benne, de ha rákattansz, tuti végig fogod vinni!)

Nagyon-nagyon minimálisan (annál is kevésbé) spoileres megjegyzés: a vége felé lesznek busók*** is ellenfelekként, akik néha magyarul fenyegetőznek/átkozódtak harcok közben

Endure. In enduring, grow strong.

Sajnos nem sikerült tartanom magam a kitűzött célhoz (fél évre felfüggeszteni a játékvásárlást), mert azóta már egy tucatszor szembe jött valami, amit megvettem, mert mindig megtudtam győzni magam, hogy "jó-jó, de ez nem olyan" és "jó, de ez most tényleg olcsó". A tegnapi ilyen vétel az Operencia: The Stolen Sun volt gog-ra, és utálom ezt a játékot. A régi, first person nézetű dungeon crawlereket idézték meg a Zen Studios-nál, nyakon öntve magyar népmesével kevert fantasy settinggel. Valahol érthető, miért nem lett ez nemzetközi siker, ennél rétegebb rétegjátékot keresve sem tudnék mondani. Hiába a (4 irányban) bejárható 3D-s terep, ez a gameplay ma már nagyon avítt így, hogy nem látjuk a karaktereinket, hanem oda kell őket képzelnünk. A harcrendszer semmi újat nem mutat a 25 évvel ezelőtti standardhez képest. A látvány Unreal motor, és bár nem csúnya, ezt a szintet mások már az UE2 motorral is megugrották. Mégis, az igényes art directori munka még az alacsony poligonszámot is tudja velünk feledtetni. Különösen az átvezető animációk lettek nagyon szépek, mesések. Aztán hiába nem látjuk a karaktereinket, ott vannak velünk, folyamatosan kommunikálnak és élcelődnek egymással, szinte folyamatosan megy az önreflexív humor. A játékmenet hiába a régi, még mindig addiktív, mint amikor órákig ottragadsz a DosBox-nál, csak a megvalósítás modernebb. A hangulat, a magyar mondakör elképesztően jól működik, magával ragad. Már várom, hogy vajon találkozunk-e majd a kisgömbőccel, a Hegyhengergetővel vagy a Hétszűnyő Koponyányi Monyókkal.

Más kérdés, hogy ezt a kelet-európai régión kívül mások nem fogják értékelni, inkább érződik az egész egy fanmade projektnek. És továbbra is utálom magam, amiért most ezzel játszok, holott tonnaszámra vannak a könyvtáramban szebb, jobb, érdekesebb játékok, és egy rakás olyan, amivel inkább "haladni kéne", csak félretettem.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”