Szigorúan szubjektív, személyes, magán stb. vélemény következik:
Nekem is vegyes érzéseim vannak.
Egyfelől baromi addiktív, "játszatja magát", jelenleg (még) kifejezetten élvezem, másrészt én nem érzek benne túl sok Diablót, inkább olyan, mintha egy új franchise lenne, amivel játszva időnként előjön bennem valami "diablós deja vu érzés".
Illetve ez már nem egy klasszikus diabloid arpg, hanem valamiféle, nem is tudom, amolyan egyedül is teljesen jól játszható mmoarpg. A nagy felfedezhető területek, az open world jelleg a rengeteg dungeonnel, kisebb instákkal, eventekkel amúgy marha jó dolog lenne, de a kampánnyal nem igazán fér össze. Ha mindent fel akarsz fedezni, akkor nem haladsz a kampánnyal, "széttöredezik" az egész, sőt a sztori nagy részét majd úgy kell letolnod, hogy a fejlődés és a jobb cuccok "élményfaktorát" el is felejtheted, mert 50-től WT2-es szinten szinte nullára lassul a fejlődés. Én éppen ma töröltem a 42-es (vagy 43-as) nekrómat, mert még Fractured Peaks-et sem toltam le teljesen (pedig a mellékküldetések nagy részét hanyagoltam, viszont a térképeket rendesen bejártam, a felbukkanó eventekre lecsaptam, az aspectes dungeonök nagyját is megcsináltam, mint ahogy a strongholdokat is), de Act1 végére már - talán - 41-es voltam. Ez (hogy már nincs messze az ötven, és onnantól a játékvilág kb. 80%-át úgy kellene felfedeznem, hogy érdemi fejlődés nincs) nagyon elvette a kedvem attól, hogy folytassam. Szóval töröltem, és csináltam egy sorcerert, akivel viszont úgy játszom most, hogy csak a kampányra fókuszálok, csak ami útba esik, és a felfedezések maradnak majd a kampány utánra. Így egyébként kifejezetten pörgős, élvezetes, de szerintem az a Blizzard házi feladata lett volna, hogy úgy oldja ezt meg, hogy az passzoljon mindenki játékstílusához (pl. amolyan semi-open lehetett volna a világ a kampány idejére, vagyis kalandozhatsz valamennyit a fő útvonalakon kívül is, hiszen felfedezni jó dolog, de azért nem férsz még hozzá mindenhez, nehogy "elvesszél a játéktérben", és a kampányban a főtörténet és ezek dolgai maradjanak meg hangsúlyosan).
Azért, hogy ne csak negatív dolgokkal jöjjek:
- A grafika hangulatos, tényleg sötét tónusú, de hangulatra ebből a szempontból szvsz még mindig a Diablo 2 Resurrected a király. (Itt, a D4-ben úgy érzem most, mintha a D3-at skinezték volna át jóval sötétebb tónusúra.)
- A harcok, ahol megvan a monster density, pörgősek, odafigyelősek, az irányítás pedig abszolút kézre áll, természetesen adja magát. (Szerintem amúgy ebből a szempontból közelebb áll a D3-hoz, mint a 2-höz.)
- Egyelőre csak a nekrót és most a sorcerert próbáltam - mindkettőnek jók, tetszetősek az alapmechanikáik, illetve láthatóan többféle, egymástól némileg eltérő játékstílust kívánó build is kihozható belőlük. Tehát a sokféleségre megvan a lehetőség. (Más kérdés, hogy a többség majd úgyis mindig a profik/időmilliomosok által kikísérletezett, végletekig csiszolt aktuális metával akar majd játszani.)
Többet nem akarok okoskodni, mivel gyakorlatilag csak az Act1 játékterét láttam eddig, az endgame-be bele sem kóstoltam satöbbi. (De sajnos van egy olyan érzésem, hogy ez nem fog tudni annyi időre lekötni, mint tették az elődjeik. Profi, nagyon profi, de valahogy végig az motoszkál bennem, hogy miközben igyekeztek mindenből a lehető legtöbbet belerakni a játékba, valami, ami megvolt az elődökben, elveszett közben belőle.)
Endure. In enduring, grow strong.
Baromi okos taktika. Nem sokkal később meg "nézd Inarius, nekünk soulstone-unk van bibibeee", Inárius meg "most már nincs huehuehue"
