Milyen könyvet olvastok mostanában?

Én is írtam róla bő két éve:

"Mikor meghallottam, hogy sci-fi készül Matt Damon főszereplésével, azonnal rohantam megvenni a könyvet és iszonyatosan imádtam!!! A film sem lett rossz, de a könyv az csúcs volt! Nem is volt kérdés, hogy egyből rámegyek a második könyvére is, de az "Artemis" az valami elképesztően hatalmas csalódás volt számomra "A marsi" után. Én nem akartam elhinni, hogy ugyanaz az ember írta, minden tekintetben kiábrándító volt. Féltem is rendesen az új könyvétől, de úgy voltam vele, hogy igazán megérdemel tőle még egy esélyt és bizony milyen jól döntöttem! Abszolút letaszította az első könyvét a csúcsról nálam és egy laza mozdulattal felpattant a dobogó legmagasabb fokára!!!
"Ryland ​Grace egyedül maradt: az utolsó esélyként indított küldetés egyetlen túlélőjeként nem vallhat kudarcot, különben az egész Föld és vele az emberiség is elpusztul. Csakhogy éppenséggel ezt ő maga sem tudja. A saját nevére sem emlékszik, nemhogy arra, hogy hol van, és mit is kéne tennie."
Ennél többet ne is olvassatok el a hivatalos kedvcsinálóból, mert már belerondíthat kicsit az élménybe. Én szerencsére nem tettem. Minden megvan benne, amit a marsiban szerettem, de még került bele jó néhány olyan elem, ami abszolút letehetetlen kedvenccé varázsolta! Még nagyon élénken él benne a Netflixes "Oxygen" című film, az még rátett egy lapáttal az élményre és még élénkebbé tette a könyv alapján fejben leforgatott filmet! Igazából bármit is írnék róla, jó eséllyel spoileres lenne, így ilyet most nem fogok tenni. Ha egy vérbeli sci-fi-re vágysz tele tudománnyal, fordulatokkal, felkavaró érzelmekkel és grandiózus távlatokkal, akkor mindenképpen jó szívvel tudom ajánlani Weir legújabb könyvét!"

A Hail Mary-küldetés

Megint túl sokáig nem olvastam el valamit, mert előítéletem volt. Az amnézia szó nálam szinte automatikus kaszát jelent, világéletemben olcsó megoldásnak tartottam. Ha őszinte akarok lenni, ez a regény sem követelte volna meg, de elfogadtam a létjogosultságát, mert így szépen el lehetett mesélni a két párhuzamos történetet.
Én A marsit nem olvastam, de a film kapcsán azért végig megvolt a kommunikáció a rajongók és a média felől, hogy a technológiai és tudományos leírások adják a történet sava-borsát, és ezt úgysem lehet élvezhetően vászonra adaptálni.
És a Weir-féle, mérhetetlenül sokrétű, lehetetlenül átgondolt tudományos értekezés itt is jelen van. A szereplők is alig-alig tudnak megnyugodni, mert mindig csak a dolgok 95%-ára gondolnak, aztán jön az író, és még nagyobb szarba viszi őket.
A savbors azonban érzésem szerint nem itt van, hanem a szereplők között kialakuló kapcsolaton, és az olyan pátoszosnak nevezhető fogalmakon, mint az önfeláldozás, a barátság, a hősiesség, a bajtársiasság, stb. De ez így, sci-fi köntösben irgalmatlanul üdítő.
Legmagasabb polcra való könyv, lehet rajta jókat röhögni, meglepődni, meghatódni és jó sokat izgulni, mert itt tényleg van kikért!