“You will spend more time sorting out your inventory than actually playing the game.”
“That’s how I’ll remember Baldur’s Gate 3: it starts as funny, goes with something is wrong here, enters with full cringe around Act 2 and all hell breaks through in Act 3.”
Amúgy a hálóról szerettem is volna beszélgetni: engem is lenyűgöznek az ilyenek, hasonlót a Detroit Become Humanban láttam utoljára, abban a játékban minden fejezet végén volt egy folyamatábra, ami megmutatta, hogy én milyen lépéseket tettem, és hogy mely elágazásokat nem jártam még végig. A Detroit aligha nevezhető igazi játéknak, mert inkább egy interaktív film, ahol a gyors döntéseken és helyzetelemzéseken van a hangsúly, de összességében nagy élmény volt.
A BG3-ról nagyon szívesen látnék hasonló ábrákat. Viszont felmerült bennem, hogy ez a szövevényes háló valójában mennyire mély? Vannak egyértelmű elemei, amelyek fajsúlyosak:
- nem jutottam el minden társ küldetésének a végére, de úgy látom, hogy az összesnél van egy döntési pont, amikor A vagy B lesz a sorsa (Astarion megavámpírrá válik-e, Shadowheart megtagadja-e Shart, Lae’zel melyik gith gyökér rajongója lesz, Gale lecuppan-e Mystra csöcseiről stb.)
- az Act 1-ben elágazhat a játék a jó és gonosz végigjátszás irányába, ennek függvénye az, hogy Minthara bekerül-e a csapatba
- a játék végén a döntés (a DU esetében több is)
De ezeket leszámítva mennyire van tényleges súlya a választásainknak? Nem csak annyi történik, hogy kisebb mellékszereplők meghalnak vagy élnek (a thieflingek és gnómok a játék különböző pontjain elhullhatnak, vagy ha x él, akkor egy későbbi csatánál segíthet nekem, de nélküle is győzök), kimaradhat pár mellékküldetés, illetve vannak specifikus párbeszédopciók, de amúgy ugyanoda lehet eljutni a fősztori során?
Nyilván nem láttam mindent a saját szememmel, mert nem jutottam el a végéig, el tudom képzelni, hogy pl. a Durge végigjátszáson úgy gyűlnek a pontok, hogy a végén bármit tesz a karakter, akkor is egy 50 órával korábbi döntés fogja seggbe harapni. Én annyit tudok, hogy voltak játékok, amiknél remegőbb kézzel görgettem a netet, hogy “ha most ezt teszem, annak mi lehet az eredménye 100 óra múlva”, de lehet, hogy csak azért, mert ott jobban kötődtem a karaktekhez.
)
