Elden Ring

Már a Caria Manor facehugger-Addams kezei miatt is a határán voltam annak, hogy letörlöm a játékot, és Ranni rohadjon meg ott, ahol van.
(Tudom, tűz kell hozzájuk.)

A kisebb kazamaták, bányák és barlangok már rövid időn belül túlzottan "ismerőssé" válhatnak (kis túlzással ugyanaz ismétlődik, bár egy Bethesda játékhoz képest még így is bőven változatosak), viszont a nagy (legacy) dungeonök (mint pl Sormveil kastély) mind k*urva jók!

Ranni questline kemény lesz amúgy: a Lake of Rot és környéke "imádnivaló" (Ott maga a környezet lesz a genyó.)

Endure. In enduring, grow strong.

A második napja tolt Rennala bossfighttól olyan durva dallamtapadásom lett, hogy muszáj volt aztán lenémítanom a játékot. (A Harry Potter nagyon beteg rémálom verziója.)

Béna vagyok, aki nem tanult meg rendesen kigurulni (plusz kellő mennyiségű endurance hiányában olyan kecses vagyok, mint egy szumóbirkózó), és a kényelmesen repülő rock slinggel eleve nem mindig sikerül gyorsan leaggrózni az ellenfelet, ezért rendszeresen oneshotolódtam a második etapban. A képességhiányt aztán szorgalommal ellensúlyoztam, tehát orrvérzésig farmoltam, és végül sikerült pontot tenni a varázslóiskolás szál végére. (Olvastam, hogy van valahol az alagsorban egy vasszűz, aki átteleportál egy későbbi helyszínre, de őt leszámítva elvileg minden megvan.)

Kalandoztam egy sort, és lepacsiztam sok-sok grace-cel bőven távoli, magasabb szintű helyeken, ami előtt/után rendszerint sikítva menekülés volt a jóval erősebb ellenfelek elől, majd takarítottam tovább a Stormveil-Limgrave-Peninsula-Caelid négyest.

Továbbra is lenyűgöz a nagyobb zárt helyek, várak pályaszerkezete.

Az elmúlt bő egy hétben embertelenül sok időt toltam bele a játékba, és mostanra telítődtem a sűrü élménnyel, ezért innentől egy nyugdíjasabb tempóra váltok. Jövő hétre az a terv, hogy kényelmesen lenyomom a Ranni küldetéssorozatot, a kapcsolódó mellékszálakkal együtt.