Párhuzamosan futtattam a Volcano Manor szálat, ott a bosshoz kellene bemerészkednem, minden más megvan, és már Leyndellben is eljátszom a háztetős Ezio Auditorét.
És utálom a rúnamacikat.
Így 80 óra fele az épkézláb történet (történet =/= háttérmitológia) és a barátságosabb questrendszer hiánya, valamint a javarészt semmilyen NPC-k* problémája nagyon kiütközik, néha már ott tartok, hogy unom a játékot, de másnap mindig úgy ébredek, hogy érdekel, mi van a következő és azt követő helyszíneken. És aztán mindig jön valami előrelépés, ami miatt szívesen folytatom.
De ahogy sokan leírtátok már, jót tett volna a játéknak, ha kevésbé open world/kisebb.
* Blaiddet és Alexandert, a mágikus köcsögöt kedveltem
