Elden Ring

Ne is mondd, az első két próbálkozás alatt végig Pisti szavai visszhangoztak a fejemben.

Tudom, hogy ismered (idézted is már máshol), de azért itt hagyom emlékbe:
Helló Astel

Egyébként tipikus From Soft dolog, hogy bitang háttérmitológia, odafigyelés még a díszítésekben, páncélcirádákban is, rengeteg egymással összefüggő apróság (a háttérben), de közben a történetet "elrejti" előled a játék, az NPC-kben rébuszokban motyognak stb. stb. (De ezt már írtam többször.)

Endure. In enduring, grow strong.

Ranni végre kész, Astelnek sokszor futottam neki a héten, mert varázslóval agyfasz volt, de megvaaaaan! Utána persze anyáztam, amikor megláttam a sárkányt fent a magaslaton, de már rájöttem, hogyan lehet ezeknek az AI-ját kicselezni.

Párhuzamosan futtattam a Volcano Manor szálat, ott a bosshoz kellene bemerészkednem, minden más megvan, és már Leyndellben is eljátszom a háztetős Ezio Auditorét.

És utálom a rúnamacikat.

Így 80 óra fele az épkézláb történet (történet =/= háttérmitológia) és a barátságosabb questrendszer hiánya, valamint a javarészt semmilyen NPC-k* problémája nagyon kiütközik, néha már ott tartok, hogy unom a játékot, de másnap mindig úgy ébredek, hogy érdekel, mi van a következő és azt követő helyszíneken. És aztán mindig jön valami előrelépés, ami miatt szívesen folytatom.

De ahogy sokan leírtátok már, jót tett volna a játéknak, ha kevésbé open world/kisebb.

* Blaiddet és Alexandert, a mágikus köcsögöt kedveltem