Dragon Age: The Veilguard

Fúh, pontosan ugyanezt érzem én is. Az egyik motivációs beszédnél estem ki a székből és a lendületből. "Legyünk együtt barátok és a kedvesség és barátság erejével együtt leküzdjük ezt a leküzdhető akadályt!" (szóismétlés direkt). Másik oldalról meg volt eddig két beszélgetésem Solasszal, 10/10.

A linearitás jól áll a játéknak, de még így is túl nagy. Főküldik közötti "felfedezhető" pályák/városokra 2 után kezdek már ráunni, mellék küldetéseket, kapott és társakét is, egyre kevésbé érzek késztetést megcsinálni. Végigszenvedem ha kell mert első (utolsó?) kör, acsik és lássak mindent alapon "muszáj". A hölgyek (mármint a hagyományos) bejönnek, nekró gentlemanre is kíváncsi vagyok, de ami eddig itt megy personal quest címszó alatt az jóindulattal is csak Andromeda szint.
Pacing is fura. Trailerben volt már, Harding tud "varázsolni", amit valamelyest összetett dolog de röviden testileg-lelkileg megviseli. Ez a 2-3. főküldi volt, utána szabad foglalkozáskor csináltam pár kapcsolódót questet (köztük a skill tutorialt is) erre az 5. fő úgy fogad, mintha csak 5 perc telt volna el.

Szóval igen, akadnak itt szaftosabb lore falatok, kisebb-nagyobb cameok (némelyik indokolt, van aki csak fanservice), de ha nincs kötődés a sorozathoz, vagyis főleg DAI-hoz akkor nem érdemes foglalkozni vele.

CohhCarnage kezdeti gondolatai a játékról.

A "fine" szót használja rá, azt érti alatta, hogy vannak részek, amik jó, sőt átlag felettiek, de vannak, amik nem, ennek ellenére DA rajongóként érdekli a történet, hogy tovább menjen. Amivel a legnagyobb baja van azonban, és ez jelenik meg sok nem vérgőzös kritikában is, az az írás minőségének semmilyensége, és a szerepjátszás hiánya (aminek még egy ARPG-ben is meg kellene lennie).