Dragon Age: The Veilguard

DAO esetében én inkább azt bírom, hogy sokan már túlzásokba esnek, hogy MEKKORA szerepjáték volt (kb. mint amikor Andromeda arcanimációinál váltig állították, hogy első ME is jobb volt, holott a teljes trilógiában borzalom volt mindig is ). Azt viszont nem gondolom, hogy el kéne tekinteni tőle, mint a sorozat alapja.

Azt meg borzasztónak tartom, hogy ennyire telibe lett fosva minden jelentős történés. Az DAI2-nek is kevés, hogy "inkvizitor milyen faj, nő/férfi, kivel dugott, mi lett Inkvizícióval, bírja-e Solast". Ugyebár anno percekig ültem, hogy Hawke/Alistair maradjon az enyészetben, és egyéb finomságok... De egészen Awakening idejébe is visszamennék, ahol pont a darkspawn témát tették sokkal érdekesebbé.

Cyberpunk téma: azért ott számomra is jelentősen nehezebb volt eltekinteni a technikai dolgoktól, mint itt a pronoun baromságoktól, mert konkrétan telibe tönkrebaszták az egész játékélményt. 2.0 release után aztán nekiestem megint, DLC-vel mindennel, az évem legkiemelkedőbb játéka volt, azóta is velem van az az ending (részben amiatt is esik nehezemre új karaktert indítani, pedig nagyon lenne kedvem játszani még vele, csak ezzel a 2.0 karakteremmel egyből sikerült egy "canon" érzetet megteremteni).

Amúgy Veliguardnak viszonylag az elején vagyok, vagy hát tököm se tudja. Nem annyira érzem, hogy sokat haladtam volna. Lucanist felfogadtam ma, az volt az utolsó, de igazából egész délután egy sokkal magasabb szintű bosst próbáltam eredménytelenül leverni Crossroads egyik zárt ajtója mögött.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Ha már úgyis mindenki szarrá offolja a topicot bg3-mal akkor azért legyünk igazságosak: ott is ugyanolyan bekorlátozott a játékos r "szabadsága" csak sokkal lenyűgözőbb az illúzió. Örök példa a drow-val beszambázni a goblin táborba, de gameplay szempontjából pont ugyanaz, mint charisma karival, a végeredményt tekintve pedig igazából nincs különbség, hogy befelé vagy kifelé menet kell lemészárolni mindenkit (hacsak nem a grovenál akarod befejezni így vagy úgy a küldit).

Na most a Veilguard nyilván nem ugyanaz a szint de kicsiben azért érezhető hasonló. Mondjuk legyen bg3 9, ez olyan 4-5. Ember mágus Shadow Dragon originnel kezdtem és már több Tevinter/mágikus esetben éreztem, hogy igen, a rp működik, a karakterem része a világ kapcsolódó részének. Ugyanezek mondjuk egy dwarf Grey wardennel egészen másnak érződne - még ha a szövegekkel az infókat úgyis megkapod csak más mondja. Példa nélküli példa, x origin felismeri y karit, x nélkül y maga mutatkozik be. Persze ez csak feltételezés, 2+ eltérő végigjátszás kell ehhez, de a hangulati/rp/immersion részét részben kipipálja. Gameplay "szabadság" részleteinek összehasonlításába nem is érdemes belemenni.

DAO-t is el teljesen el kéne felejteni, kb. annyira helytálló, mint a bg3ra "folytatásként" hivatkozni. A Veilguard nem a sorozat 4., hanem a DAI 2. epizódja.
Játékkal direkt nem játszó "kritikák" tényleg szart se érnek. Bosszantó ahogy ugrálnak rendes DA játék és különféle baromság között, de valóban nem egy vállalhatatlan szemétről van itt szó, sem a gameplay sem a sztori/karakterek szintjén. Ha már c77 is előkerült; hasonlónak érzem a fogadtatást. A technikai gebaszra - ez itt most a "woke" hülyeség, többnyire buta és gyerekes írás és hangulat - irányul minden figyelem, ami kiszorítja a játék igenis jó részeit. Pl a fortnite darkspawn röhejes, az új blight mégis a játék egyik leghangulatosabb eleme, a bemutatkozás is jó kis borzongós küldi volt.

Disclaimerben azért ideteszem: 6/14 főküldinél járok, az elmebeteghez még nem értem el. Fenntartom a jogot egy vállalhatatlanul ocsmány fröcsögős kommentre ha tényleg olyan borzalmas élőben is mint a kiragadott részletek sugallják és ahogy lentebb is írtam tényleg ez az eddigi legbutább DA rész. De! amikor működik akkor nagyon is adja. Összességében a legpontosabb értékelése a játéknak valóban a "fine". Hogy ez így megér-e egy vételt vagy figyelmet azt mindenki maga döntse el.