

De akkor már nem akartam visszatölteni, amikor jött a beszélgetés, hogy meneküljetek és hozzatok segítséget.
Nincs semmi baj a harcrendszerrel. Fejlődni kell. Gyakorlófegyverekkel lehet a végtelenségig gyakorolni az arénákban és nagyon hamar fel lehet tolni a kardforgatást, vitalitást és erőt az egekbe. Valamint minimális összegekért kombókat is meg lehet tanulni a mesterektől és onnantól az ellenségek 99%-a már vicc kategória. 4-5 ember jön rám egyszerre, simán elintézem őket. Néha bekapok 1-2 találatot, de az még teljesen vállalható, mert a világ összes páncélját Henryre aggattam. És amúgy is a harc teszi ki a játékidő legkisebb részét. Minden másban pedig lényegében szörnymentes The Witcher nagyjából. Hihetetlen jók a küldik és melléktevékenységek, sokszor jókat röhögök. A kunos küldetés különösen fenomenális volt, ott végig szakadtam!

Aztán mikor rákanyarodtam a fő küldetési szálra, akkor kegyetlenül felpörögtek az események!!!
Csak kapkodtam a fejemet és hirtelen máris egy vadonatúj térképen találtam magam. Egyszerűen egészen elképesztően fenomenális lett a játék, nagyon éltem ezt az elmúlt 6 napot otthon! Éreztem, hogy ez lesz számomra a GOTY és nagyon nehéz lesz letaszítania bárminek a dobogó legfelső fokáról. Sajnos vissza kell térnem a valóságba és ma már az irodában húzni az igát, de azonnal rohannék haza folytatni!!!
Feltámadt valahogy. Na sebaj. Lehet csak én voltam ilyen elvetemült, hogy valami teljesen váratlan dolgot tettem itt, amivel a készítők nem számoltak.