A negyedik résznél tartok, eddig nekem nagyon tetszik, leginkább azért, mert egy csomó jelenet úgy zajlott le (saccperkábé), ahogy azokat anno elképzeltem.
(A szokásos megjegyzés: mindig csalódott leszek Geralt és Ciri első találkozásának átírása miatt, you had one job.)
Imádtam Geralt és társasága road movie-ját az ötödik könyvből, ezzel a szállal itt is meg vagyok elégedve. A Lodge of Sorceresses alakulása egyelőre ígéretes, de kissé aggaszt a vajákok felbukkanása. A Patkányok egyedi előtörténetei szívszorítóak voltak, szerintem életemben nem fogom elfelejteni azt, amikor először olvastam, hogy mi történt Mistle-lel, és Sapkowski jól összerakott egy csapat háború által traumatizált fiatalt, és érdekes volt követni, ahogy Ciri is beleolvadt ebbe az összetartó társaságba. De szeretni nem szerettem őket, sem azt, amivé Ciri vált köztük. Ehhez képest a sorozatban számomra sokkal elviselhetőbbek, egyelőre szívesen nézem az ő jeleneteiket is.
A Radovid-Jaskier románc már kezd az agyamra menni, de azt örömmel látom, hogy Radovid VÉGRE elkezdett tököket növeszteni, és közeledik ahhoz a geci, de okos karakterhez, akivé válnia kell.
A színes-szagos coplayes öltözékeknek van egy bájuk, engem itt, ebben a közegben nem zavarnak, de megértem a kritikákat.
