Ha már minőségbiztosítás, akkor hadd meséljem el ezt az élményemet:
Nyáron a srácok rábeszéltek, hogy menjünk fel libegőn az Erzsébet-kilátóhoz és vissza. Utoljára talán kisgyerekként utazhattam ilyenen, és semmi emlékem nem maradt róla. Odafele JIB mellett ültem, és fullra be voltam szarva, elfehéredő ujjakkal kapaszkodtam az ülésbe, és azt latolgattam, hogy "ha itt ha itt leesünk, kis szerencsével csak lábtörés", "ha itt leesünk, gerinctörés", "ha itt leesünk, kampec". Erre egyszer csak JIB felnéz a drótkötélre meg az egész tartószerkezetre, és megszólal: azért láthatóak itt-ott az anyagfáradás jelei. Embeeeeeeer!!!
Odafent közöltem, hogy lófaszt szállok fel erre még egyszer, visszafele gyalogolunk, de 2-3 óra múlva lenyugodtam annyira, hogy hajlandó legyek megint felülni rá, és akkor már nem volt gond. Sőt, úgy felbátorodtam, hogy pár hónappal később Szlovéniában a Vogel-hegyi libegőt is kipróbáltuk a családdal. Ott nem volt alkalmam parázni, az unokahúgomat kellett nyugtatni, neki volt új élmény ez az egész, és neki is megtetszett két "úristen, meghalunk" felkiáltás között.
Szóval köszi, hogy rávettetek.
