Ennek igen egyszerű az oka: csak parry-vel mentem az egész játék alatt, és ragaszkodtam ahhoz, hogy "normális" (ne egylövetűre kihegyezett) buildeket farigcsáljak. Úgyhogy a karaktereim még a komolyabb támadásaikkal is (pl. Lune Elemental Genesis vagy Lightning Dance; Maelle Stendhal; Monoco Duallist Storm) ritkán lépték túl a milliós sebzést.
Mindez egyébként mindenkihez elég volt, miközben persze az ilyen 15-20 millió hp feletti ellenfelek ellen a gyors győzelmet lehetetlenné tette, de pont ennek köszönhetően tudtam nagyon izgalmas/szórakoztató csatákat vívni az Endless Towerben vagy más magas szintű helyeken, ahol tényleg rákényszerült az ember, hogy kitapasztalja a jó parry időablakokat. (És piszok jó érzés, amikor sorozatban jönnek be a parry-k; amikor az elsőre, másodjára vagy harmadjára is "ez mi a k*rva anyja volt" támadáskombó mögött meglátod végre, hogy mi (milyen hang vagy villanás) a tuti indikátor a parry-re, s onnantól viszont már atombiztosan tolod.
)
Simonnál egyébként a phase 1 már harmadik nekifutásra jól ment, az meglepően könnyű, csak phase 2-ben ugye annyi hp-ja van és olyan kombókban támad (miközben egy ütéssel csap szét bárkit, ha rontasz), hogy ahhoz nekem nem volt türelmem.
Az új DLC superbossokat pedig érzésre úgy csinálták meg, hogy kívánják a célirányosan feltápolt karaktereket (70+ millás bossok, némelyik ráadásul full hp-ra gyógyul vissza, némelyiknek zsinórban négy támadási ciklusa van kb. 40-50 parry-zendő ütéssel, melyek közül, ha csak egyet is rontasz, lehet, hogy party wipe...).
Én viszont, bár nyilvánvalóan össze tudtam volna rakni nyertes buildeket, de nem ezzel a mentalitással indítottam az aktuális végigjátszást, így hamar elengedtem a dolgot.
Egyébként az új DLC helyszín (Verso"s Draft), bár nekem nem jött be (oké, gyermeki fantázia szüleménye, de azzal együtt is túl cukormázas és bugyuta), de az ottani főboss az egyetlen, akivel elszórakoztam azért egy jó darabig, mert ő jópofa, sőt jópofán menő volt
(Viszont amikor sokadik próbálkozásra, az adott ráfutásomban kb. negyed órányi parry kavalkád és pofozgatás végén azt hittem, hogy végre nyertem, ám erre felgyógyul full hp-ra, és kiderül, hogy van phase 2, persze újabb kitapasztalandó támadásokkal, akkor úgy otthagytam, hogy vissza sem néztem...)
Még annyit: ezúttal úgy vittem végig, hogy előbb lezártam a sztorit (tehát a Monolith után azonnal a záróhelyszínre mentem), majd csak utána láttam neki felfedezni az endgame tartalmakat. Nos, nekem jobban bejött ennek a fordítottja (túl sok a játék történetéhez/történéseihez szervesen tartozó dolog van a repülve/búvárkodva elérhető helyszíneken), még azzal együtt is, hogy persze ha alaposan feltápolva megy el a kis csipet csapat a fősztori végjátékába, akkor ott triviálisan könnyű lesz minden.
Esetleg az lehet jó kompromisszumos megoldásnak, hogy a karakterekhez (Maelle, Monoco) kötődő questeket, vagy éppen a Flying Manort megcsinálja az ember a fősztori vége előtt, és mondjuk az Endless Towert vagy éppen a Workshop és Renoir's Draft, Verso's Draft helyszíneket pedig hagyja a főtörténet lezárulta utánra.
Endure. In enduring, grow strong.
