Warhammer 40,000: Rogue Trader

Egy másik fórumról valaki zsinórban játszotta végig a három játékot (RT, WotR és Kingmaker sorrendben). Ő legjobbnak az RT-t érezte, míg a WotR és Kingmaker viszonyában egyértelműen az utóbbit élvezte jobban, elsősorban a "földhözragadtabb", a WotR-nél kevésbé monumentális (nem világmegváltós) jellege miatt. Hozzátéve, hogy egyéb szempontokból (karakterfejlesztési lehetőségek, QoL dolgok, úgy egyáltalán cRPG készítési tapasztalat stb.) a WotR persze fejlettebb már a Kingmakerhez képest.

Biztosan rájöttél már, de a csapattársak jelleme egyébként nem egy véresen komoly valami. Nok-nok például hiába kaotikus gonosz, igazából egy szeleburdi goblin, aki a nagyobb (termetű) népek kalandozóihoz hasonlóan hőssé szeretne válni. Egyébként igaz, a Kingmakerben relatíve kevés a felvehető NPC (persze mercenary-t bármilyet gyárthatsz, de ők személyiség nélküliek lesznek). A WotR-ben többen lesznek (valamivel), de ott sokuk nekem teljesen jellegtelen/szürke/színtelen-szagtalan volt, míg itt mindegyiket lehetett kedvelni valamiért, s a maguk módján egyediek voltak (még ha mondjuk pl. a klasszikus Bioware fényévvel jobb karaktereket is tudott írni, főleg a KotOR/Mass Effect érában.) Viszont a két legjobb NPC-t szerintem a WotR-ben fogod megtalálni majd. Az egyikük egy, a bleachingnek már igen előrehaladott fázisában lévő, törvényes halál jellemű (és e szempontból baromi jól/hitelesre megírt) gnóm halállovag (Regill)! Nekem ő volt a kedvencem (s úgy is működött vele a kémia és közös kalandozás, hogy én kaotikus semleges jellemű, Trickster utat követő drunken monkkal játszottam, ami kb. az ő antitézise). Vicces volt, mert a záró diasor szerint mindaz a rengeteg sok káosz, amit a társaságomban végigélni volt kénytelen, úgy 100 évvel visszavetette nála a bleachinget... (De pl. a fent említett srácnál, aki Aeon utat követett, teljesen más volt a záródiája: ott Regill miért él még mindig? "the commander didn't give me an order to die" )
A másik (Daeran) pedig egy elsőre kiállhatatlannak tűnő, mindenkit lenéző, végtelenül cinikus, semleges gonosz! jellemű, de mégis a gyógyításban jeleskedő aasimar orákulum (az orákulum egy kvázi papféle, de olyan mint a sorcerer a wizard/sorcerer vonalról) volt, aki egyébként inkább kaotikus semleges volt a tényleges jellemét tekintve, és olyan banter megjegyzései voltak (a mindenen gúnyolódó, léha cinizmus jegyében), hogy nem egyszer hangosan felröhögtem játék közben. Őt egyébként nagyon utáltam az elején, csak azért került be a partiba, mert kellett a divine jellegű mágia (jól gyógyított, de mellette sebző dolgai is voltak), és a másik pap, aki viszonylag hamar elérhető volt, olyan sótlan volt, hogy a küldetésein kívül egy percig sem volt a csapatomban. Azután pöpec mód megkedveltem Daerant menet közben. S érdekes a háttértörténete is.

Kingmaker újrázáshoz... egy dolog, amit nem szeretek az Owlcat játékok jellem vonaláról: a törvényes jó jellemhez passzoló válaszok sok esetben kifejezetten kegyetlenek, szinte szadista büntető jellegűek. Nem emlékszem már, hogy a paladinhoz kötelező-e a törvényes jó (az első karakterem ott egy Hospitaler paladin volt, s talán lawful good volt), de én ennyi "kivégezni, halálra ítélem, büntetése halál stb. jellegű párbeszédopciót még egyetlen játékban sem láttam, mint ami a Kingmakerben és valamelyest a WotR-ben is a lawful good jellem mellé járt. (Esküszöm, még a lawful neutral is kevésbé szívtelen nem egy esetben.)

Endure. In enduring, grow strong.

Történet, hangulat nagyon tetszik, különösen az a része, hogy nem a világot kell megmenteni (pl PoE, Tyranny ezért ment félre pár óra játék után). Szépen nevelgetjük a királyságot a csapattal, egy kis ülésezés, egy kis kaland, közben meg szépen telik az idő. Így hogy már ráéreztem a tempóra, mit, mikor érdemes csinálni a time limit átalakult együtt töltött idővé ami elég erős hangulati plusz. Minden lvlup és jelentés közelebb hozza a csapatot.

Na persze jó lenne több sima társ küldi/event mert úgy látom ezek elég ritkásan vannak szétszórva a fejezetek között és azon kívül nem nagyon lehet érdemben "haladni" velük. Pl Valt hajtom románcra eredménytelenül, aztán hónapokkal később derült ki, hogy táborozás (térképen leülés nem aktiválja) adja a szöveget amivel lehet növeli a számlálót a folytatáshoz. Így már sikerült végre elérni a ~kapcsolatot. De a sima barátságok is szüneteltetve vannak, sokszor érthetetlenül.

Nem is igazán negatívum ez - on felé kanyarodva - RT is hasonlóképpen épül fel. Viszont ott a fejezetek, fő- és társ küldik tisztábban elhatárolódnak és paradox módon hiába a nagy szelet galaxis mégis "kisebbnek" és lineárisabbnak érződik a PK királyságához képest.

Jövőbeli újrázáshoz is érik a kedvem (persze előbb WoR és újabb RT kör, más játék), de egyedül az tart vissza, hogy 85+%-ban szerintem ugyanaz lenne a végigjátszás. Portrét meghagyva talán lehetne a default kari paladin de maradnék ugyanúgy good vonalon, mostanival nagyjából megegyező döntésekkel. Esetleg az időt, fejlesztést, tudnám optimalizálni már korábban, de most így elsőre "elrontva" sem érzem azt, hogy le lennék maradva.

A Kingmaker "lassan építkezős" játék, KotOR1 relevation és hasonló wtf momentumokra/fordulatokra ne számíts majd a történetben. Ellenben a végére mégis egy monumentális valamivé áll majd össze az egész, a társaid is révbe érnek, a döntéseidről durván részletes diasorok fognak beszámolni stb. Nekem nagyon teljes játékélményt adott, olyasmit, amit anno elsőre mondjuk a Baldur's Gate 1-2, csak persze ezúttal már modernebb köntösben. (Viszont Mass Effect jellegű cinematic játékélményt nem fogsz kapni tőle.)

A secret endingre elsőre nem mennék rá (amikor még nem is érti az ember a történetet, szvsz felesleges), de ha lesz kedved egyszer újrázni, akkor érdemes megcélozni, mert itt megéri az abszolút happy endinghez. (Érdekes, a WotR-ben még guide-dal is nehéz elérni a secret endinget, annyi aprósággal el lehet cseszni, miközben - ahogy olvastam - a titkos befejezés tulajdonképpen szarabb (helyzetet teremt), mint a sima, gyalog ending...)

Egyébként, igen, rohadt nagy/hosszú lesz a játék, de nem kell vele törődni, csak tolni, azután az események adják magukat. Arról tudj még, hogy a főküldetések egy része időlimites, és bár nem könnyű kifutni belőlük, de ha nem törődsz velük, csak kalandozol, akkor bizony ki lehet, s ott bukik a báróságod, ergo game over.

Ha a sztori/felfedezés élménye/csapattársak stb. miatt játszanád, szerintem nyugodtan vedd le a nehézséget akár sztori szintig. A játék már normál nehézségen is kemény tud lenni (fölötte meg pláne), főleg alacsony szinten, illetve később is lehet néhány difficulity spike, s míg ki nem ismerted a rendszert/nem csinálsz olyan karaktert, amely kifejezetten jól veszi a nehézségeket is, addig ez belevihet frusztráló szituációkba.

Ja, és egy jótanács a végére: a Persuasion skillt mindig toljad a fő karaktereddel, akkor is, ha nem lenne bent neki default! A WotR-ben már úgy csinálták meg, hogy a partidban lévő legjobb karakter használja, ha előjön ilyen szituáció, de a Kingmakerben még csak a main character élhet vele, még akkor is, ha az összes aktuális társad egyébként elbűvölő dumagép lenne... És lesznek majd helyzetek, amikor jelentős XP mennyiségről vagy éppen küldetés kifutásról bizony Persuasion check fog dönteni (vagy az is kelleni fog hozzá). Szóval, ha majd jut rá szabad feat-ed (ami harcosnál meglehet), akkor érdemes lesz egy-két olyat is felvenned, ami javítja a persuasion értékedet. (Amúgy sem haszontalan a harcosnál, mert ha jó vagy benne, akkor pár célirányosan felvett feattel (Shatter defense, dreadful carnage stb., ha jól rémlik) az ellenfelekből rettegő takonykupacot is csinálhatsz akár néhány jól irányzott ütéssel/vágással.)

Endure. In enduring, grow strong.

Fél-off folytatás. Külön topicot nem találtam, de van annyi átfedés a különféle gameplay rendszerek között, hogy maradhat.

Szóval Pathfinder, elkezdtem mágussal. Harc nagyon nem adta, turn based kissé esetlen, realtime pause számomra túl sok, a mmot megszégyenítő mennyiségű skillel még inkább. A könyves döntésekben amúgy is a default karakter szerepel szóval újrakezdtem vele. RP rész így már jobban bejön, gép is szépen intézi a harcokat (ahol kell azért használok skilleket) és a hangulat is elkapott végre.

RT sok szempontból azért könnyebb/kényelmesebb. Mindenesetre mostanra már nagyjából belejöttem, azóta számolom a perceket minden újabb indításig. Viszont bakker ez is de hosszú lesz... Gondoltam, hogy használok guideot, mert láttam van secret endig amire alaposa oda kell figyelni. Valószínűleg már úgyis elrontottam szóval marad ez a felfedezős kör első megérzés alapján. Ami részben kár, mert nem tudom lesz e erőm később újrázni csak amiatt.

Na igen, a WotR még ijesztőbbnek tűnhet, főleg, hogy a mythic path mechanikákhoz még külön featek és választható fejlődési fák vannak pluszban. (Azokat nem látod a CC-ben, csak akkor "köszönnek" be, ráadásul szerencsére szakaszosan, s nem egyben az egészet a nyakadba ömlesztve, amikor eljutsz a történet megfelelő pontjára.) A Kingmaker azért egyszerűbb.
(Én közben kibekkeltem, míg elszállt az ihlet, úgyhogy a jó öreg Baldur's Gate-et (1-2) raktam fel. Pont el is leszek szerintem vele (már ha bele nem unok menet közben) míg remélhetőleg kijön az uccsó Rogue Trader DLC.
(Volt egy meredek pillanat a Kingmaker elvetése és a BG1 felinstallálása között, amikor hirtelen a WotR-rel is kacérkodni kezdtem gondolatban, mert egy Aeon utat választó Kineticist piszkálta még a fantáziámat tavaly, de a valahol 300-350 óra között belerakott játékidő után olyan megcsömörlésem volt, hogy hamar kukáztam akkor az ötletet.)

Endure. In enduring, grow strong.

Úgy alakult, hogy bele tudtam nézi újra a CC-be. Bele is szédültem. Kingmaker talán nem lesz gond, John Pathfidert vagy a mágust fogom választani. Valószínűleg az utóbbi mert az lefedi a varázslatot és mivel sorc ezért a cha/kidumálás is rendben lesz(?).

WoR még "rosszabb" volt és ott még az előkészített karik sem segítettek. De az majd egy 100+ órával későbbi probléma lesz. Persze abból kiindulva hogy megtetszik ez is. Lehet pár nap múlva mégis RT újrázás lesz inkább.

Hát, nem is kezdtem még neki...

Pár csapattag fejlődését megterveztem már, pontosabban találtam hozzájuk szimpatikus buildeket, mert ezúttal nem akarok azzal vacakolni, hogy mindent én mérnökösködjek ki, de még nem vagyok kész, és mivel sok egyéb dolgom volt, kicsit megakadt (lejegelődött) a dolog. Lehet, hogy közben még az ihlet is el fog szállni... (Nem bánnám feltétlenül, mert ha nekikezdek, akkor az tényleg el fogja odázni a Rogue tradert, amire pedig már viszket a tenyerem.)

Egyébként a két Pathfinder játék tipikusan olyan, hogy rá kell szánni némi időt még a tényleges játék előtt, mert egymásra épülő featek, jó parti kompozíció (skillek le legyenek fedve; legyen tank, supporter, megoldóember, dps karakter stb.) vagy éppen bizonyos ellenfelek swarm mechanikája stb. miatt igényel némi tervezést/"előtanulmányokat", ha nem akar az ember pofára esni. (Mondjuk a játék nehézsége brutál széles keretek között variálható, tehát story módban valószínűleg bármivel bármilyen felállásban végig lehet menni rajta... de én szeretek "core rule" szerint játszani, az pedig elég kemény tud lenni helyenként. Illetve az opciókban be lehet állítani a respec lehetőségét, és akkor gyakorlatilag bármikor resetelheted bármelyik karaktert, hogy az alapokról építsd fel újra.)

Ja, ha használható karaktert szeretnél (készen összeállítva, szintről szintre végigvezetve, hogy mikor mit érdemes), olyat, ami nem powergamer (min-max) stílusú, de használható (a teljes játék alatt, s mondjuk béna kacsa, ami a játék utolsó 10%-ára "érik be" és lesz legyőzhetetlen szuperharcos), és van mögötte tematika is, akkor a gog fórumáról ajánlom Roahin játékos karaktereit
Én is itt találtam rá a Tiefling Asmodeus pap/sorcererre, ami rögtön bekattant, hogy igen, ezzel mehetne egy jó lawful evil végigjátszás!

Endure. In enduring, grow strong.

Nyugodtan, úgyis csak kb hárman játszunk ezekkel.

Próbálom előrébb venni a listán, de amiket leírtál pontosan az ijeszt el a játéktól. D&D nagy szabadsága nekem túl sok. Általában mágus kasztokat indítok felfedezős "én" karakternek de itt ez vagy 60 féle class lehet... On: ehhez képest egy RT psyker elég egyszerű (ceruzával össze is állt egy heretic pyromancer ötlete, de zsinórban 3 végigjátszástól már tuti meghalnék)

És akkor ott van még az aligment, ilyen olyan background meg a tökömtudjaméghányféle egyéb beállítás. Átfutom majd a cc-t, de szerintem maradok majd egy szimpatikus premade karinál. Játékot/történetet/társakat megismerve aztán lehet majd ott is összejön egy "személyesebb" újra.

Bocs az offért, de ha már úgyis szóba került itt...

Én meg annyit emlegettem itt, hogy kedvet kaptam a Kingmakerhez
Még nem kezdtem neki, egyelőre tervezés fázisában vagyok. Mindig is akartam még egy végigjátszást lawful evil karakterrel/lawful evil stílusban vezetett/épített barony-val. Az akasztott meg, hogy a kipróbálásra váró kasztok (sword saint és grenadier érdekelt elsősorban) valahogy nem feküdtek nálam azzal a jellemmel. Nem éreztem úgy a magaménak őket.
Azután megszületett az ötlet, ami most duplán érdekel: sorcerer/ecclesitheurge/mysthic theurge osztályú karakter lesz, papként Asmodeus híve, máskülönben pedig Hellspawn Tiefling. Ez egyrészt tematikusan is izgat (a lawful evil hozzáállás mondhatni természetes része a karakternek), másrészt mindig kerültem a castereket, és inkább harcosabb beállítottságú karaktereket vittem, így meglesz az újdonság varázsa is. (A karakter csak úgy dobálni fogja magából a tűz alapú spelleket, amivel megpurgál mindenkit, aki csak megérdemli a büntetést.)

Amin még spekulálok: parti (kik legyenek, miként fejlesztve), illetve a báróság igazgatási tisztségeinél majd mi legyen a leosztás (belevéve a menet közben csak gonosz karakterrel felvehető extra tisztviselőket is).

Egyetlen dologtól tartok: egy fullos végigjátszás itt is 150 óra közelében csücsül, ha jól rémlik, és mire végigérek, kint lesz az utolsó Rogue Trader DLC, vagyis ugrohatnék is fejest a játékba. Viszont biztosan kelleni fog pár hónap szünet, mert alapvetően ugyanabból a "heavy rpg" stílusból két ekkora falatot egymás után betolni... már kicsit sok lenne. (Anno a Rogue Tradert is a WotR után bő hónappal raktam fel, és valószínűleg a fenti faktor is benne volt abban, hogy csak kínlódtam, majd inkább félreraktam.)

Endure. In enduring, grow strong.

Hmm, full dogmatic azért annyira nem adja, a fasizmus elég unalmas. A rasszista vonal még úgy ahogy elmegy, de ott is inkább csak érdekes content esik ki folyamatosan, ha beszéd helyett fejlövéssel ülünk le tárgyalni a xenokkal. 70 icon-30 dogma arány szerintem az ami jól áll a játéknak. Heretic végigjátszáson is töröm a fejemet hogyan lehetne rp szempontól megindokolni. Egy-két acsin kívül nem látom mi értelme lenne annak az útnak.

A dlck egész kellemesek. Void shadows kötelező (+ Kibellah ), arbites gyengébb de nem rossz. Egyedül az adagolás a ~probléma mivel az act2 haladást eléggé megakasztja, főleg a dlc1, az ugrásonkénti új questekkel.