II. Világháborús stratégiai játékok taktikái

...De a "ruszkik" csak nem jöttek. Rádió recsegett, egyszerre Keszeiék rájöttek, mire várnak. Az utánpótlásra. Egyszerűen csak egy megoldás volt: Előre! Valószínűleg a "prémesfejűek" lepődtek meg legjobban, amikor a ködből lassan előtűnt a Zrínyi, a Toldi és a cikkcakkban előretörő gyalogság. ...de nem voltak sokáig tanácstalanok... A T-34 parancsnoka, akárcsak előtte az ISU, újra kiadta a parancsot. De ezúttal nem páncéltörőt reteszeltek a töltényűrbe. Dörej hasított a levegőbe, majd az ezernyi kis golyó zúgása. A srapnel nagy szóródása mentette meg a gyalogságot. Aztán az ISU szólalt meg a 122-esével. Röpültek a fűcsomók az előre száguldó Toldi mellett. A Zrínyi közben lőtt, amit látott. Az egyik T-34-esnek hamarosan búcsút mondhatott az ellenség. Az egyik robbanás folyamán éles fémhang és csattanások hallatszottak. A Zrínyi bal lánctalpának vége. Még pár csattanás. A legénység futva hagyta el a járművet. A Toldi csekély tűzerejét az időközben előkeveredett szovjet gyalogosokra fordította. Mindeközben Keszei lélekszakadva rohant előre. Előrevetődött a sárban, letámasztotta a Solothurn-t, és az eső függönyén keresztül megpróbált célozni. A páncélosokkal már nem kísérletezett, a gyalogos bakákat próbálta pusztítani, kevés sikerrel. Az oroszok első meglepetésükben tüzelve visszavonultak, de a magyar csapatok kimerültek, egyelőre nem kísérleteztek újabb rohammal. Immár a Zrínyi elvesztésével nem maradt esélyük a Vörös Hadsereg tankjaival szemben. És csupán idő kérdése, hogy a muszkák mikor jönnek erre rá...

Ja, a páncéltörő nem biztos, hogy Solothurn volt, de ki a rosseb emléxik rá?