A hosszú cikket még nem szkenneltem be, úgyhogy csak a bevezetőt tudom beilleszteni. A cikkíróval teljesen egyetértek, akár én is írhattam volna (csak az olvashatatlan lett volna
Érdemes megvenni a számot és elolvasni a cikket. Ha meg lesz az egész, a terror topicba beleteszem (mert van hozzá kapcsolódó anyag nem filmekkel kapcsolatban)
"
G.I. Joe moziba megy
Szép halál
Vaskó Péter
A modern hollywoodi látványmoziban az emberi lény csupán törékeny alkatrész a háború pörg?-forgó masinájában.
Az amerikai háborús film gy?ztes-film. Gy?ztes, mert saját maga formálhatja képeit, történeteit; s?t, ma már másokét is. Hollywood, a CNN és a CIA mozijainak, kameráinak, m?holdjainak képeivel egyre inkább uralja a világot. Róma az utakon, Anglia a hajókon, az USA a képeken keresztül ellen?rzi és tartja össze politikai-gazdasági-katonai birodalmát.
A képek ura
A képkorszakban a világ és a történelem ábrázolásának birtoklása legitimációs erej?. A gy?ztes el?joga, hogy képet készítsen a vesztesr?l és saját magáról. Hollywood és a CNN megmutatja az amerikai katonákat Irakban, Afganisztánban, Szomáliában, Koreában, Vietnámban, Boszniában, Kolumbiában és egyáltalán minden földrészen, s fiatal történelmének majd minden korában. Mi több, az ellenség b?rébe is belebújik (el?szeretettel orosz tengeralattjáró-parancsnokokéba Vörös Október; K-19), kíváncsian átkutat, bels?vé tesz, berendez minden helyszínt.
Mindeközben a háborúzó jenkiket alig vagy egyáltalán nem látjuk mások szemével a mozivásznon (a tévéképerny?n is épphogy). Még saját mozi- mítoszaik negatívját, kritikus ellenpontjait is maguk hozzák létre. Leginkább az ? szavaikkal szeretjük vagy utáljuk ?ket. Éppen e szinte töretlen hatalmi konjunktúra miatt lehet az amerikai háborús mozi roppant sokféle: diadalmas, önmarcangoló, filozofikus, tárgyilagos, lírai, technicista, szatirikus vagy borzalmas. A gy?zelem tág teret és szabad kezet ad az önmagában értelem nélküli háború értelmezésére, a történelem mindenkori meg- és átírására.
Mindez a kíváncsiság és berendez? buzgalom annál is érthet?bb, mivel Amerika számára a háború alapvet?en export és egzotikum. Saját területén nagyon régóta nem folyt háború, fiai ismeretlen, azel?tt soha nem látott dzsungelekben, sivatagokban, városokban, idegen népek, nemzetek emberei között harcoltak és harcolnak. Mindez azt az illúziót kelti, hogy a háború máshol van nem az emberben, hanem túl az Óperencián, sárgák, feketék, arabok, érthetetlen nyelven beszél? rosszarcú fehérek barbár királyságaiban. Mérges kígyók, skorpiók, egzotikus betegségek árnyékában, bizarr rítusok és szokások világában, fanatikus ?rültek között terem vadon, mint a csalán.
Az amerikai katona els?sorban nem uralkodni érkezik, mint az angol és az orosz, vagy fert?tleníteni, mint a német, hanem domesztikálni, háziasítani. Ennek sikere vagy sikertelensége teszi elégedetté, illetve ?rjíti meg. (A kett? akár együtt is el?állhat, mint az Apokalipszis, most hullámlovas ezredesénél, aki miközben Wagner A valk?rök lovaglása zenéjére felperzseltet helikoptereivel egy vietnámi falut, az ostrom közepén blazírtan nekivetk?zik a szörfözésnek.)
Mivel az USA területe sok-sok generáció óta nem volt felvonulási hadszíntér, így a civil lakosság számára a háború közvetített tévé és moziélmény, mindig szerkesztett és értelmezett absztrakt esemény. Élmény és tapasztalat helyett történet, mítosz, dokumentum: fiktív és valós képek halmaza, melyeknek referenciái, igazolásai más képekhez való hasonlatosságuk (eredetük Amikor a farok csóválja; illetve létrejöttük morális alapja Welcome to Sarajevo) kétes. Többek között ezen, a háborútól való biztonságos elszigetel?désen ütött rést a szeptember 11-i támadás a WTC-tornyok ellen.
Mi több, a háború, élet és halál lassan már a harcban résztvev? G. I. Joe számára is puszta látvánnyá, absztrakcióvá válik. Velünk együtt mozigépen száll fölébe: radarképerny?k, displayek eseményévé alakul a dráma: h?térkép lesz, célkoordináta, informatikai probléma. Szimuláció: ez nem gyakorlat.
Hosszú azonban az út a ma jenki mozijának gép- és látvány-háborújáig, amely tulajdonképpen csak a legutóbbi évtized eredménye. Egyel?re Hollywood is nehezen és némileg tanácstalanul próbálja összeilleszteni legújabb szörnyszülöttjét régi ember-meséivel: az alapvet?en optimista kaland- és sport-háborúval, a realistának szánt sors-háborúval és a pesszimista pokoljáró-háborúval."
"A bölcselet csupán költészete azoknak, mikről még nincsen fogalmunk" M.I.
