Arpiek hazaban lakott egy emberke, akit mindenki utalt. A hifijet olyan
hangeron bomboltette, hogy gyakorlatilag az egesz haz Jimmy 8 oktavjat
hallgatta ejjel-nappal (pedig akkor meg nem is o volt a khhiraly),
bagozott a liftben, nem koszont senkinek, allandoan mas helyen parkolt.
Igaz ugyan, hogy nem volt senkinek sajat helye, de az evek alatt
kialakult egy hallgatolagos parkolasi rend, amit mindenki betartott,
kiveve az utalt szomszedot. Arpi unta mar, hogy az apja folyton
panaszkodik emiatt, es a tettek mezejere lepett. "Lerendezzuk, fater,
bizd csak ide." Bement a kozertbe, es vett ket csomag fel kilos
disznozsirt. Az ejszaka leple alatt szep egyenletesen eloszlatta az
anyagot a renitenskedo autos gepjarmuven. Reggel nagy volt a csodulet a
haz elott. Ejszaka fujt a szel, ami felkavarta a port, szemetet,
faleveleket az utcan, es ez a sok kosz szepen beleragadt a zsirba. Ahova
nem jutott, ott meg szepen csillogott a reggeli napsutesben az olvadozo
zsir. Egesz addig ugy tudtam, hogy a zsirnak nem nagyon van szaga, de ra
kellett jonnom, hogy tevedtem. Olyan buz lengte korul az autot, hogy
kezdtem gyanakodni, hogy Arpi ejszaka betuszkolt egy doglott lovat is az
autoba. Ehhez borzalomhoz jott meg 5-6 kobor kutya, akik lelkesen
nyalogattak a csopogo trutymot. Azt tudni kell, hogy a tulajdonos az a
fajta ember volt, aki a fizetese jelentos hanyadat autofelszerelesi
boltokban koltotte el, ujabb es ujabb szepito, apolo, polirozo szerek
kiprobalasa erdekeben, hogy szeretett autokaja csili-vili legyen. Amikor
leert a haz ele, latszott rajta, hogy megfordul a fejeben a gondolat
"Talan megsem itt parkoltam?" De egy ido utan kenytelen volt elfogadni a
borzalmas valosagot: autokajat meggyalaztak. Elkezdett orditozni a
tomeggel, hogy tunjon el mindenki, nincs itt semmi latnivalo. Ettol
persze meg az is ottmaradt, aki mar elunta, es elment volna. Megprobalta
letorolgetni a zsirt a zsebkendojevel, amivel csak azt erte el, hogy
egyre egyenletesebb lett a fedoreteg az auton. Egy kisgyerek vekonyka
hangon megszolalt a tomegben: "Apu, a bacsinak miert zsiros az autoja?"
Erre emberunk voros fejjel elkezdett orditani: "Kusslegyenbudoskolok,
azapadhetszentsegit..." Idaig ert a fegyelmezesben, amikor meglatta a
120 kilos apukat. Tekintve, hogy a mackonadragos apuka vallan igen csak
feszult az XL-es atleta, emberunk behuzta a nyakat, es probalt az
autojara koncentralni. Apuka jo kedveben volt, csak annyit dormogott:
"Halkabban, ugribugri! Inkabb nyalogasd az autodat." A tomeg hangos
rohogessel nyugtazta a jotanacsot, amitol a szomszednak csak vorosbol
atment lilaba a feje.
Estig mosta a kocsijat a szerencsetlen. Persze, minden arra jaro
szomszed megjegyezte, hogy "Ott meg maradt egy kicsi.", amitol a marhaja
ismet nekiallt az ezerszer lemosott resz ujboli attorlesenek. Ezutan par
napig az erkelyen ult estenkent egy legpuskaval az oleben, es figyelte a
gyerekeket a haz elotti jatszoteren, de aztan par szulo szolt neki, hogy
tegye el a puskajat, mert kulonben igen intenziv analis elmenyben lesz
resze a fegyver altal. (Ezt nem pont ezekkel a szavakkal adtak tudtara,
de a lenyeg ez volt.) Egy honapra ra elkoltozott. Sajnaltam. Szines
foltja volt a lakotelepi szurke egyhangusagnak.
A Mátrix is csak egy élőszereplős anime...
