Szalacsi Sándor, a Kocsordi jó munkásember!:)

JAAAAAAJ...
A legközelebbi vasvári Arany J. Országos Versmondó Versenyen ezzel lépek föl...

Azellen nem véd!

De hallgassa meg ezt is, kartács!



Sándor Vitéz

Tüzesen süt le az atom sugára
Az ég tetejérõl a Kocsord ovjjektumára.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
Árpádnak úgyis nagy melege vagyon.
Munka tüze égett dolgos keze alatt,
Ugy építette egyedül szorgosan a falat.
Szomszédja Sándor mig szerte heverészett,
Õ addig mint jómunkásember mindennel végzett.

Tengernyi sok víz volt,az ovjjektumba benne

De a hidralika a zoxigént már mind kivette;
Egy kõhajtásnyira foly tõle a patak,
30- 300 ezerrel feltöltötte hamar.

Felfigyelt Sándorunk a nagy munkára,

S Árpád udvarában egy szép szõke lyányra.
A szõke lyánynak karcsú termetére,
Néhai osztálytársra ki egykora volt véle.

A lyány szoknyája térdig föl van hajtva,

Malvin friss oxigént von az ojjektumba’;
Kiveszi a vizbûl a hidralika gépe,
Szalacsi Sándor legnagyobb gyönyörûségére.

Mert a történteket szemlélõ szintén jómunkás,

Szalacsi Sándor, ki is lehetne más?
Ki pedig a vízbûl a zoxigént veszi ki,
Fogarassy Árpád így magyaráz taki.

Na de teccikérteni.....

JUJJ, mit talá'tam....

Ég a napmelegtől az ojjektum sarka,
Tikkadt hidralika, mittudomén rajta;
Hős zokszigén csillan a tartály mélyében,
Harmincezer litér van a bendőjében.
Vagy háromszázezer? Sándor nem is tudja,
Koncentrál erősen, homlokát ráncolja;
Jó munkásember-e Árpád? Fogarasi?
A nővérje, Malvin - kérem kapcsojja ki.