Háborús filmek és a valóság

Hogy én mekkora egy igénytelen állat vagyok! Bocsáss meg, Guar, hogy tetszett nekem egy film! De még kicsit fikázzad mert nem telt vele meg a topic! Még egy kb. ilyen hosszú hozzászólást kérek, és akkor megnyugszom! Jó?

...Life is too short, don't stress every day, leave your worries behind, go out and play!...

Katonák voltunk??? Szerintem elmúlt 20 év legszánalmasabb Viátnámos filmje, a Windtalkers mellett. Szerintem abszolút nincs semmi elgondolkodtató rész a filmben, a karakterek nem érdekeltek, a fájdalmat nem éreztem át, ellentétben mondjuk egy Szakasszal vagy Full Metal Jacket-nél, de kisebb kaliberű vietnámos filmeket is említhetnék. A napalm addig ér, amíg USA katona van??? Nevetséges. Rinyálnak, hogy nincs lőszer, mikor kinyírtan hevertek körülöttük a vietek??? Nem éreztem egyszerűen együtt a katonákkal, amellett, hogy vietnám feelingje annyi volt, hogy M-16, meg VC-k. Tehát nem sok. Nem éreztem együtt Gibson bácsival sem, amikor elsírta magát, sőt, szánalmas volt ez a mű dráma megoldás. Mel G. élete leggyengébb alakítása volt ez szerintem. De amelyik részen elvigyorogtam, az az, mikor Barry P.-t, a fotóst nézzük fényképezés közben, háttérben meg megy a "háború", vagy valami ilyesmi volt. Szánalmas... Silány karakterek, silány "akciók", silány színészi játékok, silány rendezés. Film kegjobb pár perce az eleje volt. Annyi volt a film. Amíg (asszem) a franciákat néztük.