Kiveszett a lendület és dinamika belőlük... Mondjuk annyira nem voltam értük oda, egyedül a Rust In Piece volt, az is a technikás csodatémák miatt tetszett, nagyon nehéz volt őket lejátszani, a szólók meg egyenesen zseniálisak (Marty Friedman részéről persze)...
De én már nem hallgatok ilyeneket, inkább Stratovarius, Symphony X, Evergrey, The Quiet Room... Ezek a kedvenceim, technikás szólók, klasszikus betétek, tört ritmusok, fordulások, 10-20 perces agyonvariált nóták-> maga a gyönyör...

