Október 23.

Egyetértek.

Nem szeretek politikai dolgokba beleszólni, csak az 56-os forradalommal kapcsolatosan megjegyezném (nagyon leegyszerűsítve a dolgokat), hogy Nagy Imréék hithű kommunisták voltak, csak éppen nem a szovjet medve ölelő, s egyúttal fojtogató karjaiban képzelték el Magyarország jövőjét.

Szintén a forradalomhoz kapcsolódóan megemlítem, hogy sok olyan ember is volt, aki a zűrzavart kihasználva fosztogatott, "rablógyilkolt", majd félve tettei következményétől elmenekült az országból, s láss csodát, a rendszerváltás után 56-os hősként jött vissza. Persze ez nem a többség, de voltak bizony ilyenek is, és csupán az a baj, hogy ezek is ugyanolyan hangosak, mint azok, akik tényleg az ország jobb jövőjéért küzdve élték meg 56-ot.

A szomorú az, hogy okt. 23 sohasem a megemlékezésről szól, hanem mindig amolyan aktuálpolitikai fegyverként funkcionál. Meg lehet figyelni: az MSZP mindig a megbocsájtás, a csöndes megemlékezés jegyében tölti az ünnepet ( magyarán lapít, de mást nem is igen tehet), míg az ellenzéki (pár éve még kormány-) pártok vég nélkül lázítanak (elég csúnya dolog magyar embereket egymás ellen lázítani egy Magyar Ünnepen). Talán az igazi konzrvatívként viselkedő MDF viselkedik még a legnormálisabban.

Endure. In enduring, grow strong.