'A nagyvilágon ekívül nincsen számodra hely.áldjon,vagy verjes sors keze,itt élned,halnod kell.'

Amit írtam, azt mind a saját nézőpontomból írtam. Egyáltalán nem csodálkoznák, ha pl. egy anya, akinek a fiát lőtte agyon az ÁVH, az nem tudna ezeknek megbocsátani soha.
Szerintem jogunk van elítélni, egyrészt a morális törvények alapján, másrészt a törvény alapján (ami sajnos nem feltétlenül fedi egymást. Gyűlölöm, amikor ilyenekre hivatkoznak, hogy bár morálisan elítélhető, de törvényt nem sértett! ).

Ha valaki bocsánatot KÉR, tőlünk vagy tőlem, vagy bárkitől, akkor mérlegelhetjük, hogy a kért bocsánatot megadjuk-e neki. Ez mindenkinek a személyes ügye.

Az nem lehet, hogy a aki a földi igazságszolgáltatás elől el/megmenekül, annak a bűneit soha sehol ne róhassák fel. Ez egyszerűen lehetetlen! Mikor olvasom az újságot és látom a hírekben hogy mik történnek, hogy itt mi mindent meg lehet engedni magának, bármiféle bántódás, felelősségrevonás, stb. mélkül, akkor komolyan mondom csak az éltet, hogy KELL HOGY LEGYEN valami, amit nem lehet megkerülni, ahol előbb-utóbb mindenkinek felelnie kell, amit nem lehet átverni. Mert az nem lehet hogy egy elkövetett bűn örökre büntetlen maradjon!
Egyébként az illető személynél sztem nem megtérésről van szó, mindössze arról, hogy lelkiismerete súlya alatt már nem bírta tovább elviselni, és elismerte a bűnösségét, leszámolt a múltjával, és bocsánatot kért az áldozatoktól (noha jól tudja, hogy minderre nincs bocsánat). Mindezzel nem lett jobb ember, de fellélegezhetett az őt nyomó és marcangoló tehertől.

Szerintem senkit sincs jogunk elítélni. (Még akkor sem, ha ellenünk cselekszik) Magunkról sem ítélkezhetünk.

Amikor azt mondja, megbocsát, mit bocsát meg?

Vallásos felfogás szerint lehet, hogy pont ezzel nyeri el az üdvösséget (és nem a pokol tüzét), hiszen Isten előre látta a megtérést. De ez nem biztos.

Baleset leírása: Láttam, amint egy szomorú arcú öregember elpattan a szélvédőről