Háborús filmek és a valóság

A nap könnyei (r: itt lényegtelen)
Bruce Willis, mint főhős, legalább kettő arckifejezéssel képes eljátszani a hihetetlenül bátor és elit kommandó emberi érzéseket is magában dédelgető parancsnokát.
Az a hollywoodi találmány, miszerint öncélú, ostoba akciójelenetek közé iktassunk be drámainak és elgondolkodtatónak csúfolt eseményeket, ebben a filmben is működik.
Adva van a tánciskolát végzett, de azért hosszú évek alatt az orvostudomány minden csínját-bínját elsajátító fiatalka doktornő. Ő természetesen óriási tapasztalatai okán egy afrikai misszióban teljesít szolgálatot. Hihetetlenül bátor kommandónk parancsnokának szeme persze rögtön megakad rajta (azért ő nem az a nőket könnyedén ágyba beszélő típus), miközben bátor kommandósakciók során megmenti a dzsungelben (ja, van ott még velük, pár mély titkokat őrző, mégis tök jellegtelen figura). A mű végén mindenféle izgalmakban részesül a tisztelt néző (melyek keretében megtudhatjuk, hogyan robbantsuk fel, lőjjük le, bombázzuk le a mindenféle szedett-vetett népségből álló afrikai milíciát), majd pedig jön a korlátozott felfogóképességüeknek szóló végkifejlet.
Mindenesetre e film kedves (ha nem is értékes) darabja lehet a számítógépes kommandósjátékok kedvelőinek.