Homoszexuális pap? Mi lesz még itt???

Ha egy kisebbség szeretné a többséggel elfogadtatni a saját szokásait, akkor először is meg kell próbálnia a többség fejével gondolkozni.

A heteroszexuális közösség számára a homoszexuális viselkedés visszatetsző. Ha én meglátok két férfit csókolózni, forog a gyomrom. Ez nem azért van, mert csúnya rossz, intoleráns vagyok (talán ez kitűnt a kettővel ezelőtti postomból), hanem mert a génjeimben az van kódolva, hogy az ilyesmitől undorodjak.

A melegek jogaiért harcolóknak ezt mindenképpen fel kellene fogniuk ahhoz, hogy eredményesen elfogadtassák magukat. A melegek szándékos magamutogatása (pl. felvonulások) a fentiek miatt nem a tolerancia felé lendíti a heteroszexuálisok hozzáállását. Különösen azért nem, mert ezek a felvonulások általában nem egy temetési menet diszkrétségével zajlanak. Egy semleges álláspontú hetero valószínűleg nem a melegek kebelre ölelése felé fog elmozdulni (képletesen szólva), ha azt látja, hogy meglett korú férfiak egy szál tangabugyiban, kézenfogva sétálnak, néha smárolva egyet.

A "meleg büszkeség" kifejezést eleve visszatetszőnek találom, hiszen a homoszexualitás egy állapot, ugyanúgy ahogy a barna haj, a kék szem, vagy a heteroszexualitás. A világon semmi értelme rá büszkének lenni, mert semmivel sem teszi kiemelkedőbbé az embert. Viszont ennélfogva szégyellni sem kell. Vagy legalábbis az volna a helyes, ha nem kéne.

Én úgy érzem, hogy a társadalom toleranciáját nem lehet erőszakosan, harsány módon elérni egy kisebbségnek, különösen nem egy ilyen speciális kisebbségnek. Én tudom, és megértem, hogy e gátlástalan magamutogató akciók azért vannak, mert annyi év lapulás után jólesik a meleg populációnak - a liberálisabbá váló légkörnek köszönhetően - elmenni a másik végletig. De ez csak én vagyok. A társadalom a maga egészében nem ilyen.

Egy társadalommal megértetni és elfogadtatni valamit CSAK ÚGY LEHET, HA ÚGY TÁLALJUK, AHOGY A TÁRSADALOM SZERETNÉ! Sajnos a "nne! itt vannak a tények b*szod, zabájjad meg!" nem működik. A társadalom olyan, mint egy kisgyerek: a szokatlan dolgokat csak apránként adagolva, következetes felvilágosító munkával lehet vele megértetni és elfogadtatni.