Szörnyek, mutánsok vs emberi célpontok

Elgondolkoztam énis a témán és úgy gondolom, hogy ahogy mondtátok korábban, ez tényleg inteligencia kérdése, hogy ki mennyire képes szétválasztani a képernyőn látottakat és a valóságot. Sajnos sokan vannak akik nevelésük társdalami körülményeik miatt (most nem akarom ezt részletezni) nem tartoznak az átlag feletti értelemmel rendelkező kategóriába és képesek az emlitett dolgokra.

Én egyértelmüen aztmondom, hogy egy bizonyos korig (legalább 16 év) a szülőnek kéne figyelnie a gyerekre, hogy az mivel játszik és mit néz a tévében, mert nembiztos, hogy úgy fogja fel, ahogy kéne.

Mellesleg jogos a kijelentés : az semmi, ha lehentelünk egy játékban 100 ellenfelet, de amikor csak 2-t 3-at kell, akkor már kicsit nagyobb a súlya a játékosra nézve is. Pl. gondoljunk el egy szerepjátékot, ahol úgy döntünk, hogy megölünk valakit ... más mintha megölnénk egy szörnyet, vagy egy hadseregnyi arabot.

Visszatérve az eredeti témához: a játékok rohamos fejlődésével tényleg olyan lehetőségek nyíltak meg a progarmozók előtt, hogy olyan élethűen ábrázolják az embereket, azoknak sérüléseit mozgásait, hogy mostmár sokkal élvezhetőbbé tudnak tenni egy emberi ellenfelet. Pl. a wolf3d készitői anno még gondolni se mertek arra, hogy egyszer majd az emberi ellenfelek taktikázva alakzatban közelítenek és gondolkozva támadnak.

WarGaming forever ! http://wargamer.hu