U.F.O. szellem, stb...

Furcsa kis történet!Bár nem tudom, mit csináltam volna helyedben!

Na mind1. Írom. Lesz ami lesz. Igyekszem csak azt írni, amit láttam, aki hiszi, hiszi; aki nem, nem. Lényeg, hogy én tudom, mert ott voltam. Szal, Viszákon aludtam legjobb barátomnál egy falusi házban. Tök átlagos ház, nem is nagyon öreg, semmi para, semmi. Az öccse is velünk volt, tehát 3-an aludtunk a szobában. Emlékszem, a "Folytassa sikoltozva"-t néztük, máig az az 1ik kedvenc vígjátékom. aztán nem tom mikor, lekapcsoltuk a villanyt, és süppedtünk. Egyszecsak (tök sötét, utcai világítás alig, ugye falu) haverom öccse megszólal: "Valami puffant. Mondtuk neki, hagyon békén a p*ba, aludjon. De, de ő puffanást hallott, és fél. Kaiakadtunk a gyerekre, dühösen felugrunk villany fel, körülnéz. Az ajtón megpillantunk valami barna, sár és (ne röhögjetek) sz*r típusú galacsint. Nézzük fél órán keresztül, hogy kerül ez ide?! Egyátalán, mi ez?!? Bejön haverom mamája, fél óráig pofázunk, hogy mi ez, hogy kerül ide, majd fog egy szalvétát és kidobja.
Villany le.
Haverom odaszól öccsének: "Bálint. Ez izé... sár. Te hoztad be!"
Gyerek: "De hogyan hoztam volna be, végig idebent voltam!"
Haverom: "Kuss! Te hallottad a puffanást!"
Gyerek: "Nincs is sár!"
Haverom: "Akkor csináltál vazz..."
Elaludtunk. Day 2. Délután döglünk az ágyon, egyszercsak haverom feltűnően elkezd körülnézni. Olyan... nyugtalan volt, vagy nem is tom. Mondom, mi van. Aszongya, nyitva van az ablak? Mondom nincs. Abban a pillanatban meglátok egy tökugyanolyan - nevezzük "sz*rgalacsinnak", haverommal is így hívtuk - gombócot, és ordítok "Ráfekszel!" Haver ugrik helyből másfél métert, ágyból be a sarokba bravúros atlétikatudással, én meg valami idióta módjára átvetődtem a karfán, gurulás a padlón, aztán zihálva, félig röhögve, félig riadtan nézzük, mi a halál van már megint. Ezt us eltávolítTATTUK. Mi nem értünk hozzá. Elővettünk valami hülye UFO-s könyvet, ahol pincsiket rabolnak a gülüszeműek stb. aztán következő nap reggel haver öccse felkel (mi akkor még a súlyerőt teszteltük az ágyon), és aszongya puffanást hallott. Én már tök ideg voltam, ne szórakozzon már, hozza be a házba a kb. centi átmérőjű szarvalamit, meg még pofáz is. De haverom mondja, tegnap ő is hallotta, és meg is találtuk egy régi fotelszerűség oldalán. Asszem ez volt az utolsó. Gyerek váltig bizonygatta, a végén már szinte sírva, hogy higgyük már el neki; nem ő volt!!!
Tény, hogy az az izé minden volt, csak nem sárgömb. Mélybarna, mintha kicsit nedves fényes felületű lett volna, kissé deformált gömb. De semmi ujjlenyomat, semmi árulkodó jel.Ráadásul gyerek nem tudott volna kimenni gyártani ilyen valamit (hacsak nem rendelkezik földönkívüli technológiával). Az biztos, hogy mikor lefeküdt, nem volt az ajtón, mert utána oltottuk el a villanyt. Mikor szólt, és megláttuk az ágyban volt, és mikor próbáltunk elaludni, még csak nem is mocorgott, nemhogy fölkelt volna.

Na, nagy hülyeség mi? De mi ezen szartunk, mert nem tudtuk megmagyarázni. Persze, röhelyes, mi is röhögtünk utána rajta, de amikor ott voltunk! Beszélgetünk, és a semmiből valami szar lesz az ágyon... Azért kicsit para volt.
Jahh, ha valaki szeret párhuzamokat csinálni, kb. fél, háromnegyed évre rá haláleset történt a házban, többet nem mondok mert semmi közöm hozzá, meg amúgy is...