Na ma végigvittem újra. Jobban mondva a végét. Azt szeretem benne, hogy a gonoszt úgy állíta be mint szükséges tényezőt. Annyi olyan game van ahol a gonosz az gonosz é mindenáron meg kell tőle szabadúlni. De itt nem.
Itt csak le kell győzni, és a gonosz valójában maga az ember. Ha egy bizonyos oldalról nézzük Valmar is jó, de a maga módján. Vagy csak én érzem így?