Az 1920 június 4-én elszakított magyar területek viszacsatolása, autonómiája.

Egyébként ha nem magyar lakta területek lennének, lenne esély az autonómiára (lásd pl. Spanyolban Katalónia, Galícia...), de úgy érzem soha nem kapják ezt meg...ÉS sajnos lehet, hogy 100 év múlva már alig fognak ott magyarul beszélni Bár szlovákiában pl. a helyzet sztem jobb lett, mert 10 éve pl. egy szlovák korházban egy magyar nővérrel angolul kellett beszélni, mert ez volt a törvény. Csak egy üres teremben beszélhettünk velük normálisan...3 éve Füleken meg tök normálisan magyarul kértem az eladóktól. Szóval ott talán változott a helyzet, de sajnos köcsög Romániában egyre rosszabb...

Szenvedély nélkül a foci halott.

Nem trianon érdekel, hanem, hogy a jövő mit hozhat? Mit gondoltok lehetséges az elszakított területek visszacsatálása(nem valószínű) vagy autonómiája? És, hogy ez nem megint csak egy szélső jobbos szöveg azt bizonyítja a Fidesz hozzáállása a dologhoz. Amely úgye köztudott, hogy szeretné elérni Erdély(ill. más magyar lakta vidékek) autonómiáját.

Addig is itt van a HVIM kiáltványa.

"A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kiáltványa

Az alábbi kiáltványt a nemzetközi demokrácia szégyenfoltjának számító trianoni békeszerződés aláírásának nyolcvanegyedik évfordulójára készítette a legújabb magyar generáció által megalakított Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom. A mozgalom a kiáltványt több nyelvre is lefordítja, de a nemzetközi közvélemény mellett, az alábbi gondolatokat elsősorban a magyarságnak szánja:

Az ezeréves Magyarországot 1920. június 4-én a Párizs melletti Trianonban feldarabolták, területének és lakosságának mintegy kétharmadát elszakították. Ezzel a döntéssel az első világháborúba önhibáján kívül keveredett magyar nemzet egyharmada idegen uralom alá került. A történelem során ehhez hasonló igazságtalan békediktátum csak elvétve akad.

A kilencvenes években a világon - saját számításaink szerint - összesen közel tizenhat millió magyar élt, és közülük csak mintegy tízmillióan az anyaországban. A magyarság több mint húsz százaléka pedig nyolcvan év elteltével még mindig valódi kollektív jogok nélkül él szülőföldjén. A Kárpát-medencében, hét országban, összesen hárommillió - kisebbségbe kényszerített - magyarnak egyetlen önálló állami anyanyelvi egyeteme sincs. S az üldözések, deportálások, népírtások, etnikai tisztogatások ellenére a magyarok még mindig Európa legnagyobb nemzeti kisebbsége. Az egész nemzethez képest kisebbségben élő magyarok arányát vizsgálva azt is megállapíthatjuk, hogy Európában csupán az albánok (42 százalékuk él Albánián kívül), az írek (30 százalékuk él Írországon kívül) és a macedónok (25 százalékuk él Macedónián kívül) előznek meg minket. S ez a három szétszaggatott nemzet a kilencvenes években élet-halál harcot vívott az önrendelkezés jogáért, és mint tudjuk, sikerrel.

A magyarságnak az elkövetkezendő években gyökeres változásokat kell kieszközölnie, amennyiben nem akar végleg lemondani ősei földjéről. Ennek egyrészt nemzetközi jogi, másrészt demográfiai okai vannak. A nemzetközi közjogi gyakorlatban létezik ugyanis az elbirtoklás fogalma, amikor egy ország 99 év után egyszerüen elbirtokol a szomszédos országtól egy területet. Ebben az esetben még tizennyolc évünk van. A demográfiai okok azonban még ennyit sem adnak nekünk. Az elmúlt tizenöt évben ugyanis gazdasági és politikai kényszer hatására több százezer határon túli magyar menekült el szülőföldjéről, s ez a tény a magyarságnál tapasztalható drámai népességfogyással és asszimilációval, valamint a magyarlakta régiók felé irányuló folyamatos idegen betelepítésekkel kiegészítve mára jelentősen megváltoztatta az etnikai arányokat, amely állapot néhány év múlva visszafordíthatatlanná válik.

Sürgősen el kell tehát döntenünk, hogy meg akarjuk-e menteni a még ma is magyarlakta területeket, s ha igen, akkor ezt milyen formában és milyen módszerekkel kívánjuk elérni. Sajnos a második világháború előestéjén született bécsi döntések óta semmiféle olyan kézzelfogható terv, koncepció és forgatókönyv nem született a trianoni diktátum következtében előállt helyzet felülvizsgálatára, amely maga mögé tudott volna állítani egy jelentős magyar támogatást és felkeltette volna a nemzetközi közösség érdeklődését. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom ebben a hiánypótlásban kíván segíteni. Tisztában vagyunk azzal, hogy a nemzetközi közösség céljaival egybehangzó munkánkat az ENSZ támogatni fogja, a NATO pedig megvédelmezi az emberi jogaiért síkra szálló magyar nemzetet az esetlegesen felmerülő fenyegetésekkel szemben. Mindezt arra a tényre alapozzuk, hogy a NATO 1999. április 23-24-én elfogadott Washingtoni Nyilatkozatában leszögezi, hogy " fenn fogjuk tartani mind a nemzeteink megvédéséhez, mind a következő évszázad biztonsági kihívásainak való megfeleléshez szükséges politikai szolidaritást és katonai erőket egyaránt ". Mivel a magyar nemzet már a nyilatkozatot megelőzően a NATO tagjává vált, nyilvánvalóan a NATO védelme a határokkal szétszabdalt magyar nemzetre is vonatkozik. Az Észak-atlanti Tanács ugyanebben a nyilatkozatban, a Szövetség Stratégiai Koncepciója című fejezet első részében mondja ki azt is, hogy a "Szövetség tagjai védelmének biztosítása mellett hozzájárul a térség békéjéhez és stabilitásához". Jó azt is tudnunk, hogy a NATO nyilatkozata leszögezi, " kormányaink sürgős jelleggel együtt fognak működni mind a NATO-n, mind az EBESZ-en, valamint - azok, akik tagjai a szervezetnek - az Európai Unión keresztül annak érdekében, hogy támogassuk Délkelet-Európa nemzeteit (ide tartozik a Jugoszláviában és Romániában élő magyarság is) régiójuk jobb jövőjének kialakításában ".

A magyar-kérdés első megoldási lehetősége az autonómia. Európában számos nemzeti kisebbség rendelkezik valamilyen autonómiával. Ezek közül - a magyarság területi elhelyezkedése, lélekszáma és történelmi hagyományai szerint - a magyar-kérdés megoldására leginkább precedensértékű az észak-ír, a dél-tiroli, a boszniai, a moldovai, a katalán, a finnországi svéd, a belgiumi, a tatárföldi és a koszovói autonómiamodell lehet. Megfontolásra érdemes továbbá a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) által 1992-ben kidolgozott háromszintű autonómia is. Az etnikai-határok menti magyar autonómiákat pedig a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom dolgozta ki. Feltűnő, hogy Európa legnagyobb nemzeti kisebbségei közül csupán a magyarok nem rendelkeznek semmiféle kézzelfogható területi önrendelkezéssel. A Magyarország határain kívül élő magyarság nemhogy semmiféle autonómiával nem rendelkezik, de a szomszédos országok kormányai olyan közigazgatási határokat jelöltek ki, amelyek megbontják az egy tömbben élő magyarság területi egységét is. Ez pedig már kifejezetten szemben áll az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet által 1990-ben Koppenhágában elfogadott nyilatkozattal, amely leszögezi: " Semmilyen területi átrendezéssel sem szabad elérhetetlenné tenni a kisebbségi jogokat! "

A második megoldási lehetőség a federális elképzelés. Az egy tömbben élő magyarok számára köztársasági státuszt követelő federális elképzelés a Vajdaságból a kilencvenes években elűzött mintegy százezer magyar érdekvédelmi szervezete, a Délvidéki Magyarok Közössége (DMK) által megfogalmazott cél. Ez a koncepció a szövetségi berendezkedésű Jugoszláviában Szerbiával és Montenegróval egyenlő jogállást kíván elérni a vajdasági magyarok számára is. A Magyarország határain túli magyar többségű területek köztársasági státuszát az etnikai arányokon kívül történelmi okok is indokolják. Európában számos szövetségi berendezkedésű állam létezik, elég Jugoszlávián kívül Németországra, Ausztriára vagy Oroszországra gondolnunk.

A harmadik megoldási lehetőség a határmódosítás. Az összes európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada által aláírt 1975-ös helsinki záróokmány kizárja az erőszakos határmódosítás lehetőségét, ám a békés, kölcsönös egyetértésen alapuló határváltoztatást nem zárja ki. Ennek értelmében egyesülhetett Németország és válhatott szét Csehszlovákia és a Szovjetunió. Mindazonáltal a határok erőszakos, fegyveres úton történő megváltozatatására is számtalan példa akadt a helsinki okmány elfogadása óta. Szlovénia, Horvátország, Bosznia Jugoszláviából, Eritrea Etiópiából, Kelet-Timor Indonéziából vált ki. További határmódosítások lehetségesek a közeljövőben Oroszország és Japán, Horvátország és Bosznia, Kína és Vietnám, Kolumbia és Venezuela, az Arab-félsziget országai, valamint India és Pakisztán között..

Hogy a három megoldási lehetőség közül végül melyik valósulhat meg? A mai magyar politikai elit - a magyar kormány, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a parlamenti pártok és a vezető határon túli magyar szervezetek - autonómiapártiak. A hétköznapi emberek jelentős része viszont titkon határmódosításról álmodozik. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy az autonómiapártiak lagymatag politikája az elmúlt évtizedben semmiféle eredményt sem tudott felmutatni, s Kaszáék, Markóék néhány megnyilatkozása után joggal juthatott eszünkbe a jól ismert mondás, miszerint "gyáva népnek nincs hazája!" . Jennifer Walsh, a Nemzetközi Biztonsági Ügyek Európai és NATO Politika Titkárságának helyettes vezetője mellett dolgozó magyar csoport asszisztense így számolt be az amerikai védelmi minisztérium álláspontjáról a Vajdaság ügyében: " A magyar tisztségviselők panaszai nagyon gyenge lábakon állnak, különösen, hogy a magyar kormány nem nyújtott be bizonyítékokat arra vonatkozólag, hogy a szerb rendőrség vagy más félkatonai vagy katonai erők a Vajdaságban etnikai tisztogatást végeznének..." Eközben 1990-ben a Romániához tartozó Marosvásárhelyen halálos áldozatokkal járó, szervezett magyarellenes pogrom zajlott, az egykori Jugoszlávia térségében magyarok százai estek áldozatul az etnikai őrjöngésnek, s a Milosevics-rezsim magyarok ezreit kényszerítette katonai mundérban gyilkolásra vagy menekülésre.

Az autonómiapárti magyar politikai elit bűnös hallgatása és a nemzetközi közösségnek a békés magyarokkal szembeni eddigi közömbössége a határmódosítás híveinek a malmára hajtja a vizet. Az pedig magától értetődik, hogy az a koncepció fog diadalra jutni, amelynek a támogatói nagyobb áldozathozatalra és küzdelemre képesek. Egy biztos: minél kevesebbet ajánlanak a trianoni utódállamok (az egykori Kisantant országai) annál többet kell nekünk követelni tőlük. Ez a mai magyar kormány a státusztörvénnyel megtette azt amit tudott, most a szomszédos országokon és a nemzetközi közösségen a sor! Az enyhülni nem akaró ellenséges tekinteteket folyamatosan magunkon érezve, tisztában vagyunk azzal, hogy a magyarság önrendelkezésének kivívása nagyon kemény harc lesz, de a nehéz küzdelem után mindannyian megpihenhetünk, s büszkén hagyhatunk örökül gyermekeinkre egy boldogabb magyar jövőt.




Toroczkai László

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke"



www.hvim.hu

"Öljétek meg mind, Isten majd kiválogatja az övéit" Arnaud Amaury (1209)