Egy cikk a kendertüntetéssel kapcsolatban, a téma aktuális:
A legjobb szórakozás nadrágban
Bede Márton - Vasárnap, Kedves Olvasó, a te bűneidért is vezekeltem. Elmentem a Kossuth térre és megnéztem magamnak egy drogtüntetést. Szerencsére kevesen voltunk, hiszen a sajtó képviselőin - bár ők talán inkább drogos minőségben voltak kint, lásd később, amikor jobban felbaszom az agyam - maximum ötszáz ember vett részt a minden szempontból szánalmas rendezvényen. Állítólag az figyelemkeltő, ha az ember a leadben leírja, miről fog szólni a cikk, tehát: a drogok jók, és legalizáljunk gyorsan mindent.
A tüntetésre és az ellentüntetésre nem vesztegetnék sok szót, mindkét oldalon a társadalom azon lecsúszott egyedei lopták a napot, akikkel én, és Te, a Kedves Olvasó nyilvánvalóan csak kényszerből szívünk közös levegőt. Ki szereti a nyugdíjasokat, akiket a legjobban azzal lehetett volna felhúzni, ha elmesélik nekik mennyire drága egy gramm kokain? És a fogalmatlan goás-retrómelegítős-rasta-ördögbotozó-színesruhás-színeshajpántos kukikat és puncikat? Pláne egy Anima Sound System koncerten! Buagh!
Foglalkozzunk inkább a megmozdulást szervező Kendermag Egyesülettel, akik a rendezvény jelmondatának azt választották, hogy "Engedd szabadon az embert!". Ez a szlogen a belém épített hippimérőn magasabb értéket ért el, mint az SZDSZ Új Generációnak egy olyan ügyvivője, akinek egyik szülője Janis Joplin, a másik pedig Jim Morrison. A hippiség lenne itt a legkisebb baj, a nagy az, hogy ezek a kendermagosok pontosan úgy hazudnak a drogokról, mint az általuk támadott magyar hatalom, vagy mi az istennel van bajuk.
Egyszerűen megdöbbentőnek találom hogy mostanáig, amikor már a Magyarság karrierje Új Hajnalra ébredt és beléptünk Európába, ahol minden jó és soha többé senki nem lesz paraszt, egyszerűen senki nem képes rendet vágni itt drogügyileg. Átkozza a naivitásom a Kedves Olvasó, de én mindig a médiától várom a tisztánlátást és a pontos értékítéletet, különösen annak fényében, hogy akit én ismerek a magyar médiából - és tele vagyok Kapcsolatokkal - az majdnem mind a nap fénypontjának tekinti, amikor végre nyugodtan beszívhat. Pontos statisztikai kimutatás szerint Magyarországon az újságíróknál csak a hiphop-dídzsék szívnak több füvet, ami egyszerre nyújt kiváló magyarázatot a magyar hiphop és a magyar újságírás kakagyenge minőségére.
Szemben azzal, amit a dekriminalizálós, a füveseket börtön helyett elterelésre küldeni vágyó kendermagosok össze-vissza beszélnek, amikor beengedik őket valami rádióba vagy tévébe, a kábítószerek egyszerűen jók, és aki nem próbálja ki a lehető legtöbbet rövid élete során, az egyszerűen buta vagy gyáva, esetleg a kettő kombinációja. Kemény szavaknak tűnhetnek ezek a Kedves Olvasónak, ezért most egy olyan példán keresztül szemléltetem mondanivalómat, amely minden bizonnyal minden Kedves Olvasóhoz közel áll, ez pedig a szex.
Szerencsémre vagy szerencsétlenségemre heteroszexuális férfi vagyok, aki egészségesen vagy egészségtelenül irtózik attól, hogy ánusza kétirányú utcává váljon. Életem egyetlen aranyér-vizsgálata is napokig tartó lelki megtartózkodást okozott. Van azonban egy barátom - hozzám hasonlóan igazi Heteroszexuális Magyar Férfi, még ha eléggé zsidó is -, aki nagyon kedvezően nyilatkozik a prosztatamasszázs szépségeiről, ami ugye a popsiba legalább egy ujj felhelyezését jelenti. Valószínűleg igaza van, hiszen az még hagyján, ha ő hülyeséget beszél, ám hasonló állásponton van vele prosztata-ügyileg a szexualitással foglalkozó teljes komoly szakirodalom a Káma Szutrától a Nerve.com-ig. Szexuálisan kalandvágyó barátom lelkes élménybeszámolója óta izgat - hehe - a prosztata-masszázs, ám sajnos a mai napig a gyávaságom vezet. Tudom hogy jó, de egyszerűen nem merem.
Ezen a ponton visszakanyarodva a fűhöz, az LSD-hez, az extasyhoz és a többi földi jóhoz szögezzük le, hogy az ezeket a szereket kipróbálók közül gyakorlatilag a teljes populáció csillogó szemmel tud mesélni narkós élményeiről. Mert jó. The most fun you can have with your pants on, ahogy az angol (vagy az amerikai?) mondja. Igen, valamennyi káros az egészségre, akárcsak a vibráló monitorok vagy a műszálas alsónadrág. Igen, van aki belehal vagy a Lipótra kerül, ám számuk annyira elenyésző, hogy még a Blikk sem mindig talál rájuk. Igen, a Magyar Adófizetőknek kell fizetniük a maroknyi heroinista kórházi kezelését, és ez ellen bárki tiltakozhat, aki a 2004-ben még mindig disznózsírral főzők azonnali kivégzését is támogatja.
Maradjunk egy kicsit a haláleseteknél, mert amikor valaki meghal, az igen komoly dolog. Általában két kábítószert szokás a nyugati civilizáció legnagyobb ellenségeként emlegetni, a Magyarországon nem igazán elterjedt heroint, és a még nyomokban sem jelen lévő cracket. Ezt a két szörnyű bestiát tényleg nem óvodásoknak találták ki, ám pusztító erejük eltörpül az ellenük háborút vívó gépezet által a világra szabadított nyomorúsághoz képest. A lassan egy évszázada folyó drogháború nem néhány lakótelepi gyerek életét cseszi el, hanem Burmától Kolumbiáig komplett országokat nyom le a pokol színvonala alá. Még ha el is hisszük - de persze nem -, hogy a kábítószerek legalizálása automatikusan több halálesethez vezetne, akkor is emberbaráti kötelességünk a legalizálás mellé állni, hogy végre egymással kézenfogva legyőzhessük az egyetlen dolgot, ami valóban undorító a drogokban, nevezetesen a rátapadó maffiát.
Természetesen valószínűtlen, hogy Magyarországon vagy bárhol máshol a világon rövid időn belül legális lenne a drogoknak a marihuánától a heroinig terjedő teljes spektruma. (Igen, a heroin is. Tudom, hogy ez egy kendermagos számára érthetetlen, ám náluk sokkal okosabb és a témához értő szakemberek komoly brit újságokban elég meggyőzően tudnak e mellett érvelni, lásd ezt a cikket.) Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne ennél a szerencsétlen tüntetésnél ezerszer szórakoztatóbb és hatékonyabb akciókat szervezni, amelyekben akár ötszáz embernél több is részt venne.
Első körben például igen megható gesztus lenne a magyar sajtó részéről, ha valaki lenne olyan bátor, és a fent hivatkozott Guardian vagy a még komolyabb Economist mintájára jól kiírná a címlapjára, hogy ideje lenne ezt a hülye bűnüldözésdit abbahagyni. Nem csak hihetetlenül vicces Magyar Nemzet publicisztikák végeláthatatlan sorát szabadítaná ezzel miránk, hanem elindítaná a társadalmi párbeszédet is, ami állítólag egy jó dolog. Ezután valaki vehetné a fáradtságot, hogy leszervezzen a Kossuth térre mondjuk 1500 békés polgárt, akik semmi törvénybe ütközőt nem tennének azon kívül, hogy fejenként elszívnának egy darab dzsointot. Fogalmam nincs, mit tenne a rendőrség, ám a frenetikus hatás egészen biztosan nem maradna el.
Nem baj, ha valaki nem akar drogozni. A szexről önként lemondó papokat is el lehet fogadni, még ha a társadalom náluk okosabb része fel nem tudja fogni, miért mond le valaki ilyen kiváló szórakozásról. Cserébe hadd nyomjon mindenki magába azt, amit akar, hiszen egy cseppel sem veszélyesebb, mint prosztatamasszázs közben disznózsírral főzni.
Sose vitatkozz idiótákkal, mert lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.
