Látom megint a szokásos életszemlélet téma van fenn... nah asszem, én is beírom a magam véleményét.
Amiben Noradnak igaza van:
-nem kell lenézni másokat, mert nem úgy élnek, ahogy mi azt "normálisnak" tartjuk
-az animéket nem elbaszott rajzfilmek, és nem degenerált japának torz agyszüleményei, hanem van mondanivalójuk (az értelmesebbeknek)
-hasonló általánosságokban
-Amiben Cloudnak van igaza:
-a netes barátod tényleg nem fogja megveregetni a vállad, ha szükség van rá. Mert néha pl. egy barát őszinte ölelése többet ér ezer szónál
-a net túlzott fontossága animékkel kombinálni szép lassan az antiszocság bűvkörébe vonja az embert
-a fiatal éveket ki kell használni
(Persze értelmesen, nem mértéktelen önpusztítással.)
A rokkerek meg kúrvajó emberek. Ismerek egypárat, és még ha össze is rugdossák egymást koncerten (ami megsúgom mértékkel élvezetes, és még csak nem is fáj) átlagban emberségesebbek mint a mai trendi faszok többsége.
Már leírtam velem mi volt, nem akarom magam ismételni. Túlságosan nagy hangsúlyt kapott az életemben a gép meg az anime, és egy kúrvanagy hullámvölgy lett a vége. Ebből talán lassan kilépek, igyekszem megváltozni, nem radikálisan, letagadni az eddigi dolgaim, csak értelmes egyensúlyt találni.
Szl a véleményem az, hogy az igazság Norad és Cloud közt van, szerintem Cloudhoz valamivel közelebb.
(ui: " ...Arra végképp nem hogy megveregessék a vállam."
Ilyen hülyeséget viszont rég hallottam... az ember magában nulla barátok nélkül, legyen akármilyen erős. Jah, és elkél az a vállveregetés a baráttól, ha depis vagy...)
"Úgy élj, hogy ha ott vagy, ne vegyen észre senki, de ha nem vagy ott, hiányozz mindenkinek."
