De a rémálmom borzasztó volt. Még alig álmodtam rémálmokat. De az az egy...
Kiskoromban történt, már iskolás voltam, de az álom a volt ovódámban játszódott. Anyukámmal mentünk föl a lépcsőn. A környezet egyáltalán nem volt megszokott: minden olyan homályos volt, a hangok ellaposodtak, az egész épület olyan lakatlannak látszott. Szóval mentünk föl a lépcsőn, és természetesen a lépcső mellett korlát volt. A korlát és a lépcső között pedig egy kábé 30 cm-es nyílás volt, végig. Ahogy mentünk föl, én megbotlottam, és egyenesen a hosszúkás nyíláson estem át. A lépcsők között estem le, mndenben megakadtam, a többi korlát szétvert a végtagjaimat, a fejemet, stb. Az az érzés ami eltöltött, miközben zuhanok, borzasztó volt. A tudat, hogy másodperceken belül meghalok... Aztán amikor leértem esve az épület legaljára, minden sötét lett. Még mindig tartoot az álom egy-két másodpercig, nem tudtam, hogy mi ez a sötét. És rájöttem: meghaltam.
Na, ekkor ébredtem föl, hevesen lélegeztem. Pár perc múlva elmúlt az egész, és mentem reggelizni. De erre az álmomra örökké emlékezni fogok.
Mindenki írja le a legrosszabb rémálmát, már ha volt.
Morning will come. Just pray you're there to see it.
