80-as évek! :-)

86 áprilisában nyugisan homokoztunk a radioaktív homokozóban...

Sonic boom babieee!

Ma talaltam ezt az erdekes irast

" Ma olvastam, hogy akik a 80-as évek elott születtek, azok valódi
Hosök,
olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélo fenegyerekek. De tényleg!
Gondolj csak bele, 1980 elott születettek, azaz MI, kész csoda, hogy
életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sot
még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak
festékében akadt boven ólom A gyógyszeres és vegyszeres üvegek
könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de
még a fiókokok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és
mikor bicajozni mentünk,nemhogy könyökvédonk és sisakunk nem volt, de még
rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi.
Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan
az
ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az
ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a ketto között, miért pazaroljak
hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk
játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak
sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt,
nemhogy mobil. Pláne nekünk!
Nyáron a derékig éro fuben és közeli kiserdokben játszottunk, mégsem
lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az
a pollen, és a parlagfurol azt hittük, hogy a sárkányfu egyenesági
rokona.
Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak
szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszeruen mi
voltunk a hibásak. Sot! Ha az erosebb elgyepálta unalmában a kisebbet és
gyengébbet, az is rendben volt. Ez így muködött, és a szüleink nem nagyon
szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet,
hogy téged mindenki Rambonak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én
háborúm!)
Étkezési szokásaink Schubert Norbi mércéjével mérve nap mint nap
tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy mcdonaldson
edzodött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helybol nyomna egy
hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a
zsíroskenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai
menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban
nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is
elég volt a boldogságunkhoz Szobi szörpöt ittunk, ami hírbol sem
ismerte az édesítoszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még
magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen
gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a koloniái
telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban.
Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy
esetleg spectruma (az valami számítógép vót), de szó sem volt
Playstationról ,Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, muholdról
és kábeltévérol, filmekrol, DVD-rol, Surround Soundról, internetrol,
Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról. Kicsit le is maradtunk,
bevallom már háromszor vettem ki egyik kedvenc filmem DVD-n a tékából, de
még nem nagyon sikerült lejátszanom. Mindig lengyelül indul el, én meg
egy negyedóráig nézem, aztán inkább visszaviszem.
Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az
utcán, a
focipályán vagy a pinpongasztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszeruen
becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a
szüloket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülok...
Mégis itt vagyunk.
Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem
ritkán
fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt
vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult.
Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy iratlan
szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez
értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az
ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson
túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat
kereshetett magának.
A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszeruen
megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az elso csók után, úgy, mintha
már sohasem akarnánk megállni. Nekünk a szexhez nem kellett pornófilm és
szexújság, de még szálloda sem. Akkor és ott csináltuk, ahol lehetoség
volt rá, és ha valamit rosszul csináltunk, vállaltuk a
következményeket, és újra probálkoztunk. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy
késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szüloknek. Sot! Ha
lehet el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink
nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a
kötelesség, a buntudat, a jóérzés, a feleloség. Ismertük ezeknek a
szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi.
Hosök? Talán. Hosei egy letunt kornak, amelyen a mostani fiatalok
értetlenül mosolyognak. "

" Made with no limits in mind "