Szabadon a felhõk között,
Napsütésbe', sebes szélbe',
Száll a Sárkány messzeségbe.
Pikkelyén a nap megcsillan,
Szemében a tûz felvillan.
Élvezi a szabadságot,
Õ ismeri a világot.
Látott sokat, nem keveset,
Nem találta mit keresett,
Soká jól sehol sem esett,
Ment, mert szabadnak született.
Otthona az egész világ,
Kincse mezõn minden virág,
Megjárt õ már földet s eget,
Jól ismer már minden követ.
Érti minden állat nyelvét,
Ismeri az Idõ tervét.
Megszólítja a Hegyeket,
Üdvözli a Fellegeket,
És a Hegyek válaszolnak.
Nem szólnak, csak morajlanak,
Üdvözlik õt, testvérüket,
Ki látta születésüket.
És a Sárkány tovább repül,
Gondolataiba merül:
Tudja, mennie kell tovább,
Indulnia mihamarább.
Legyen nappal, vagy legyen éj,
Hajtja tovább a szenvedély.
Míg békéjét meg nem leli,
Szárnyát nem pihentetheti,
Míg a Világ Világ marad,
Követi a csillagokat.
Õ is csillag éji égen,
Tündököl a messzeségban.
S mikor végül megpihenhet,
Látja majd a Poklot, Mennyet,
Látja majd a Múltat, Jövõt,
S a Csillagok viszik el Õt.
Uppsz..., áj lötyög a háj! A britni hasán!
