blapet-tel értek egyet. Az ember elgondolkodik, mi az élet értelme, aztán rájön, hogy azon kell gondolkodnia, egyáltalán van-e értelme.
Nem marad más, csak ez: alkotás, művészetek, zene, stb. valamit csinálni, amit nem felejt el senki, megmarad. De elveszhet mindenféle módon. És vegyük azt a szélsőséges esetet, hogy megmarad --- de csak egy ideig, hiszen a világegyetem pulzál. Egy új világegyetem tiszta lesz az előző dolgaitól. Persze ha egyáltalán élet alakul ki. Furcsan ezen gondolkodni.
Egyáltalán miért vagyunk szomorúak? Miért gondolkodunk? Néha rájövünk, hogy csak porszemek vagyunk, bármelyik pillanatban megsemmisülhetünk, az életünket mégsem ehhez alakítjuk. Barátnőt szerzünk, ismereteket, állást, stb. Kinek mi a véleménye?
Morning will come. Just pray you're there to see it.
