At ember fél attól, amit nem ismer vagy amit túl jól ismer, de elég gyakran előítéletes. Ez a kettő kombója: nem ismered, de elképzeled milyen lehet. Szerintem ezt most hagyjuk ki a topicból, mielőtt átmenne "cigány nyúzóba". Szerintem faszság félni. Aminek meg kell történnie, az meg fog történni. Egészen más dolog az előre látás és az, hogy ésszel belátod a helyzetedet, de félni sohasem szabad, mert az csak pánikot eredményez és 1 biztos: azzal semmit se oldasz meg. Tegnap ment az Alien 1 az RTL Klubbon, abban Ash mondott egy érdekes dolgot a dökökről: ezek tökéletes lények, tökéletességükkel csak agresszivitásuk vetekszik. Sokkal felsőbbrendűbbek, mint az ember, mert nem szabják meg a lelkiismeret és az erkölcs határai. Na a félelem is kb. ilyesmi. Mitől fész? Amit látsz, vagy attól, amit az agyad küld neked?
A félelemről nekem is igazából ez a Dűnés rész jut eszembe, habár ez egy életfelfogás is. "Csak akkor tehetsz meg mindent, ha már semmid sincsen". Mondhatni: ha már kiparáztad magad és még mindig élsz, akkor mi a baj. Az agresszív roma fiataloktól való félelmet hagyjuk, mert az jogos, de mondjuk nem hinném, hogy az 5 szorgos zsidó leharapná a fejed. Inkább beszéljünk azokról a félelmekről, amelyek mélyen belénk idegződtek, nem csak "megtanultuk" őket.
Menjetek egyszer ki teljesen egyedül, éjjel az erdőbe. A végén már tényleg csak te maradsz ott és csak attól kell tartanod, hogy a vak sötétben egy hatalmasat fox zakózni egy gyökérben.
