King Kong (2005)

bazz.....

A szó a legerősebb kábítószer, amit ember valaha is használt

King Kong

Peter Jackson évek, évtizedek óta tervezte, hogy elkészíti ezt a filmet, most végre eljött ennek is az ideje. Bár a bevételek nem hozzák a várt eredményeket, a kritikusok többnyire dícsérik a filmet. Két nappal a premier után az IMDB-n a 187. legjobb film lett a szavazók szerint, ma már a 166. Jó ötletnek tartom, hogy az eredeti verzió remake változatát készítette el a rendező, hiszen 1933 óta King Kong számtalanszor felsült már.

A filmet történet, és helyszínek szerint három részre lehet felosztani, melyek időtartama nagyjából egy-egy óra.

Az első egy órában a helyszín New York. Ann Darrow (Naomi Watts) színésznő, aki sok társához hasonlóan éhezik, nem kap munkát. Ekkor fut össze a szintén problémákkal küszködő producerrel, Carl Denhammel (Jack Black), aki felkéri, hogy vállalja el a főszerepet a filmjében, melyet egy eddig ismeretlen helyen, a Koponya-szigeten forgatnak. A hajón Ann megismerkedik a készülő film írójával, Jack Driscollal (Adrien Brody), akivel össze is melegednek. Mikor a kapitány megtudja, hogy Carlt körözi a rendőrség, elindulnak vissza. Az irányjelző azonban megzavarodik, eltévednek, és kikötnek a ködbe burkolózó félelmetes szigeten. Itt az ősi törzzsel összetűzésbe keverednek, Annt el is rabolják a sziget lakói.

Számomra ez az első szakasza a filmnek volt a legkellemesebb. Itt értékelhetjük a rendezést, a színészi játékot. Sőt, még a látványt sem hanyagolhatjuk el. Sokkal lenyűgözőbb volt a 30-as évekbeli New York, a díszletek, az autók, mint később a halom CGI dögök. A legtöbb ideje Jack Blacknek van bizonyítani tehetségét, és számomra Ő volt a film legnagyobb meglepetése is. Végre kitörhet a szerencsétlen flótás szerepből, és igazi, vérbeli, kapzsi, éles eszű producert alakíthat, méghozzá remekül. A gyönyörű Naomi Watts is remekül játszik, később aztán csak sikoltozik, és rohan fejvesztve. Sajnos Adrien Brody inkább mellékszereplő, pofátlanul kevés szerepe van a filmben. Persze Ő a hős, aki megmenti Ann életét, és a napfelkeltében összeölelkezik a nővel az Empire State Building tetején, de ez édes kevés. (Az épület egyébként akkor még a Föld legmagasabb építménye volt.) A szigetre érkezés remek része a filmnek, idegőrlő jelenetek tömkelege, köd, sötétség, félelem. Aztán a törzzsel való találkozásnál Peter Jackson remekül bebizonyítja, hogy nagyon is ért a horrorhoz. A rituális szertartás, melynek során Annt kikötve átengedik a sziget és az ősi falu egy távolabbi részére, szintén remek, és nagyon látványos rész. Ezzel a jelenettel elkezdődik a film második szakasza...

Ez az egy óra tömény akció és látvány. A tartalmát durván 10-12 másodpercben el lehetne mesélni, és ez az, ami nekem nagyon nem tetszett. Ráadásul a technikán lenne mit csiszolni, ami a Király visszatérben forradalmi volt, az itt elégséges. Alapból nincs probléma a látvánnyal, sőt, de mikor hús-vér emberekkel érintkeznek a lények, ott bizony probléma van. Borzasztóan látszik, hogy a színészek kék háttér előtt kapálóznak. Ha a Sith-ek bosszúja című filmben képesek voltak ezeket a problémákat megoldani, itt miért nem? És miért ennyire szembetűnő ez 2005-ben egy ilyen nagyszabású filmnél? Valószínűleg ezekre a kérdésekre soha nem kapunk választ. Érdekes volt Ann és King Kong első igazi közös jelenete, melyben Ann kabaré részleteket ad elő Kongnak. Tudom, elsőre bután hangzik, és majdnem ki is mentem ennél a résznél, de van egy nagyon fontos dolog, amit jobb, ha mindenki észben tart a film nézése közben. Ezen kívűl lesz még 3-4 olyan jelenet, aminek elsőre semmi értelme, és szinte már szánalmasan kellemetlen, de idővel mind értelmet nyer. Ahogy ez a jelenet is. Remekül ábrázolja kettejük kapcsolatának kezdetét. Az első igazán megható jelenet is itt van, amikor Ann abbahagyja a játékot, és Kong unszolására sem hajlandó folytatni, a majom elkezd dühöngeni, és egy könnycsepp csordul ki a szeméből. Remek része ez a filmnek. Ebben a szakaszban jó rész még Kong és a T-Rexek harca, és a naplementénél játszódó jelenet, melyek látványosak is, és szintén tele vannak érzelmekkel, ezúttal már nem is csak egyoldalról. Ezektől eltekintve viszont tényleg csak értelmetlenül, gyors egymásutánban következnek az akciójelenetek, melyek a cselekményt egyáltalán nem viszik előre. Mindez fél órában is kénylemesen elfért volna.

És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban a Broadway következik. Előtte még egy remek rész, melyben Kongot elaltatják, és befogják. Itt kiemelném Ann és Jack menekülését Kong elől. Amikor Ann hosszú idő után újra találkozik a csapat tagjaival, teljesen ledöbben. A szépségből, szeretetből visszacsöppen a való életbe, minden átmenet nélkül. Amikor elrabolták, még emberek vették körül, de mostanra azok az emberek kiéhezett hiénákká váltak. Elszomorító jelenet, de remekül ábrázolja a társadalom negatív oldalát. Ez egyébként igaz az utolsó óra egészére. Sajnos a néző is minden átmenet nélkül kerül a szigetről a Broadwayra, ez meglehetősen furcsa lesz először. Rögtön a dolgok közepébe csöppenünk, a Világ nyolcadik csodájaként emlegetett King Kongot nagyközönség előtt is bemutatják. Carl eddigre már teljesen kapzsivá, és önzővé vált, nem törődik semmivel, és senkivel. A közönség előtt nem Jacket ábrázolja hősként, hanem a gyáva szépfiú színészt, aki elmenekült a szigetről félelmében... Ann helyett is egy másik hölgy áll kifeszítve Kong előtt. És itt hibázik Carl terve. A nő látványa ugyanis előhozza a majomból az emlékeket, és a vakuk villogása már csak olaj a tűzre, végképp' elszabadulnak az indulatok. Kong romba dönti a fél várost, persze csak szelíden, nem Godzillára hajazva. Jack elcsalogatja egy látványos autós üldözésben, de csődöt mond. A kocsija felborul, és mikor Kong éppen ízekre szedné, Ann felbukkan. Ismét romantikázás következik, ezúttal megkérdőjelezhető minőségben. Ez már picit tényleg sok, hiszen egy 10 tonnás óriás majom ne csúszkáljon a jégkorcsolya pályán egy nővel a kezében. De pár perc után egy éles váltással vissza is kerülünk a valóságba, és biztos vagyok benne, hogy mindenkinek megdobban a szíve, mikor Kong egy gyönyörű jelenetben a napfelkelte fényében az Empire State Building felé veszi az irányt. Talán a leggyönyörűbb városképek, amiket valaha ember vásznon láthatott. Sajnos a finálét is feleslegesen elhúzták, hiszen ami 1933-ban 5 perc volt, most fél óra, és semmivel sem nyert több értelmet. Ugyanolyan megrázó, megható, és szomorú jelenet, de túl hosszú. Aztán Kong persze ezúttal is meghal, és itt egy - véleményem szerint - fontos hiba van a filmben. Amikor a fotósok kiéhezve kattingatnak a holttest körül, Carl odamegy és bekapcsolódik a beszélgetésbe.

"Nem a vadászgépek ölték meg. A szépség ölte meg a szörnyeteget...

Ez szerintem sokkal hatásosabb, értelmesebb lett volna az én verziómban, bár tény, hogy eléggé sablon szöveg, de igaz.

"Nem a vadászgépek ölték meg. Mi voltunk..."

Ez persze nem is hiba igazából, csak én máshogy fejeztem volna be a filmet.

A zenéről még nem írtam, de most is csak egy szót fogok írni, és ez a szó a tökéletes.

Összességében tehát nem okozott csalódást, a King Kong egy igazi blockbuster movie, annak minden erényével és hátrányával. Egy mondanttal tudnám leginkább jelemmezni, amit anno a Max Payne című játékra aggattak.

King Kong jött, látott, és győzött, de a forradalom elmaradt...

The Conquistador (2005.09.03 - 2006.04.08) --> Control