![[Gareth]](/usr/avatar/13/13347.gif?0 "[Gareth]")
Sajnos ez az egyetlen mondat amelyet boldogan írok le, ugyanis a címben említett játék oly siralmas lett, hogy a készítők nevét meglátván az indításkor el sem hittem, hogy az ő kezük műve ez. A sztori röviden annyi, hogy ez a Monet nevű emberke egy francia nemzetiségű híres festő, és ő hozzá kell ellátogatnunk egy fiatal, de már most neves építész bőrébe bújva. Utunk alatt azonban meghalljuk, hogy nagy merénylet készül az egyik nevezetes építmény ellen, így ha a szálak annyira nem is, mint jelenlegi írásom - de összekuszálódnak.
Essék szó a grafikáról: SIRALMAS. Ez a kinézet talán 95-ben lehetett megítélesem szerint jó, de ma már 2002-t írunk. A Wanadoo becsületére legyen azonban mondva, hogy az elénk táruló vizuális borzadáj a festőművész híres festményeinek a hátterei, tehát végig gépbe vitt festmények hátterei adnak otthont a kalandozásainknak. Ám a festményeket nézni kell, hol távolról, hol közelről, nem pedig játszani velük, főleg ilyen állapotban.
Ezen még én - mint adventure fanatikus - könnyen túlteszem magam, ám a kalandjáték elemek majdhogynem teljesen kimaradtak a MatMotOM-ből... Alig egy-egy párbeszéd, alig egy-egy rejtvény, tehát horribilis...
A gameplay alatt ha a főmenübe megyünk, csak akkor juthatunk vissza, hogy ha a mentés miatt kerültünk oda, ha valamit az Options-ben tekergettünk nincs Resume Game: szépen be kell tölteni a legutolsó mentést. Pfff...
Ezen kívül, hogy tovább soroljam a rossz tulajdonságait a proginak - hihetetlenül rövid. Meglett, leültem vele játszani, 2 óra múlva leakadtam, de annak a rendjén, így gondoltam keresik valami végigtolást. Meglepődve olvasom a szövegben, hogy a játéknak úgy körülbelül a három ötödénél járok - 2 óra után! Hát én elhiszem, hogy budgetre készült a stuff meg minden, de azért ennyire siralmas progit még abban a kategóriában sem adnak ki...
Most csalódtam életemben először a Wanadoo-ban. Talán a Cameron akta második része... ...talán...
"...de ezek a teremtmények démonok, akik kinevetnek, és azt mondják, nem álmodom..." (Lovecraft)
