Ne maradj le híreinkről és cikkeinkről, kattints ide, és állítsd be saját forrásként a PlayDome-ot!
Philip Seymour Hoffman régimódi színész. Zavarba jön, ha sok ember nézi, nem szereti a figyelmet, a fotósokat, a neki szegezett kérdéseket. Nem a díjakért játszik, nem a kritika érdekli, egyedül a színészi teljesítményére koncentrál. Számára a szakmája művészet.
Amióta a Capote (hazai bemutató: április 6.) című filmben nyújtott kivételes alakításáért átvehette a legjobb férfiszínésznek járó idei Oscar-díjat, mégis kénytelen elviselni hivatása nyűgösebb részeit is: az elmúlt hetekben muszáj folyamatosan nyilatkoznia. Persze, akkor sem saját magáról, hanem a művészetéről beszél. Például arról, hogy volt képes a Capote címszerepe kedvéért ilyen meghökkentő átalakulásra.
- Amikor megtudtam, hogy mi lesz a dolgom, kiürítettem otthon egy szobát – avatta be szakmai titkaiba az újságírókat Hoffman. – Nem maradt benne semmi, csak az üres falak, meg egy szék és egy kisasztal. A forgatás kezdetéig vagy négy hónap telt el úgy, hogy minden nap eltöltöttem itt pár órát. Eleinte olvasnivalót vittem be, áttanulmányoztam minden interjút, írást, nyilatkozatot, amit Capote valaha adott. Elolvastam mindent, amit írt. Aztán bevittem egy videót, és végignéztem, ami felvétel megmaradt róla. De ezután jött a neheze. Végül már semmit nem vittem be a szobába: teljes magányban, teljes csöndben, gondolatban készültem a szerepre. Koncentráltam. Vagy egy hónap telt el így. Aztán jöhetett a forgatás, ami mindennek az ellenkezője volt: az úgy megizzasztott, mintha maratont futottam volna.
