A gamescom során a Ubisoft bemutatta új virtuális valóság játékát, a Star Trek: Bridge Crew-t is, amelyet Oculus Rifttel és a hozzá tartozó Touch kontrollerekkel volt alkalmam kipróbálni. Kicsit szkeptikusan álltam a kihíváshoz, ugyanis korábbi VR-os próbálkozásaim során szinte mindegyik sisakban rosszul éreztem magam, és ez erősen rányomta bélyegét korábbi játékélményeimre, kollégáim azonban a kapott időpontban mind máshol vettek részt prezentációkon, így rám jutott a nemes feladat, hogy próbára tegyem magam a Star Trek világában. Szerencsére ez esetben a rosszullét elmaradt, így tényleg magára a játékra tudtam koncentrálni.
Elsőként leültettek egy forgószékre, belenyomták a fejemet a sisakba, ráigazították a két játékvezérlőt a kezemre, majd megnézhettem egy rövid oktatóvideót arról, hogy mi lesz majd a feladatom a küldetés során. A Star Trek: Bridge Crew-t négy játékos játszhatja egyszerre, együttműködve egymással. Minden szereplő/játékos láthatja egymást, a taktikai képernyőt és a kezelőszerveket is, amelyet a kapitány utasításai alapján kell kezelnie. Mindenkinek saját szerepe van: kapitány, kormányos, fegyvermérnök és mérnök közül lehet választani kezdésnél. Scotty-rajongó révén eleve a mérnöki pozícióra jelentkeztem, így a transzporter kezelése, az energia megfelelő rendszerekhez irányítása, valamint a warp-ugrás indítása volt a feladatom. Elsőként kipróbáltuk, hogyan kell a kézi vezérlőkkel a hajót irányítani és kezelni, majd bedobták a csapatot a mélyvízbe. A történet alapján valamelyik űrállomásról vészjelzés érkezett, és a mi hajónknak (U.S.S. Aegis) kellett kinyomoznia, mi történt – no meg a túlélőket megmenteni. Egy rövid warp-ugrás után egy elég alaposan leamortizált űrállomásroncs mellett kellett manőverezgetni (ekkor még minden energiát a hajtóművekre irányítottam), és közben társam elkezdte letapogatni a környezetet, így rögtön találtunk egy mentőkapszulát, hat túlélővel. Ráállította a transzporter sugarat (én meg energizáltam), így sikerült mindet megmenteni. Megtaláltuk közben a másik mentőkapszulát is, őket is begyűjtöttük, majd előkerült a harmadik is. Épp ráállította társam a transzportersugarat, amikor előpattant a hiperűrből egy támadó, egy klingon hajó, és a kissé mogorva kapitány 20 másodpercet adott arra, hogy megadjuk magunkat, különben porrá lövi hajónkat is. Szerencsére pár másodperc alatt sikerült az utolsó túlélőcsoportot is begyűjteni, így elég idő maradt a warp-hajtómű beindítására és az ugrás megkezdésére. Ezzel a küldetés ki lett pipálva, no meg a csekély érdeklődésre tekintettel a kissé barátságtalan Klingon kapitány részéről beígért durvulás is elmaradt.
A Bridge Crew arra épít, hogy a játékosok szorosan együttműködve, egymást segítve hajtják végre a feladatokat, amelyek a dinamikus történet epizódjainak végigjátszását jelentik, de lehetőség van a játék által generált küldetések végrehajtására is, ezzel hosszú-hosszú órákra nyújthat kellemes szórakozást. A jópofa küldetés és az ügyes űrhajóirányítás mellett nagy élmény volt számomra, hogy az eddigi VR-sisak miatti rosszullétem sem jelentkezett. Biztosan sokat segített, hogy a látómező szinkronban maradt fejforgásommal és pozíciómmal, így a közel negyedórás játék alatt egy pillanatra sem éreztem fejfájást vagy dezorientáltságot. Ezt a játékot tapasztalatom szerint tehát olyan személyek is használhatják (de legalábbis érdemes egyszer megpróbálniuk), akik nem voltak képesek a más játékok által közvetített mozgást egy helyben ülve rosszullét nélkül elviselni.
A Star Trek: Bridge Crew még az idén, egész pontosan november 29-én boltokba kerül, a gamescomon használt Oculus Rift mellett HTC Vive és PlayStation VR platformokra is.
