Ha az ember leül egy Pokémon-játékkal játszani, tudja, mire számíthat: cuki is fantázialényeket kerget, gyűjt, bunyózik velük, fejlesztgeti őket, miközben bejárja a játék által kínált statikus és nem túl nagy világot. Az eddigi recepten a Pokémon Legends: Z-A ott csavart egyet, hogy a harcokat áttette valós időbe az eddig megszokott körökre osztott rendszerről, a Mega Dimension DLC pedig a statikus világot próbálja meg kicsit megvariálni azzal, hogy véletlenszerűen generált dimenziókba próbál elrepíteni.
A gond ezzel csupán az, hogy ugyanúgy Lumiose városa az „alapmodell”, így olyan nagy változatosságra nem számíthatunk. Cserébe itt is lehet pokémonokat elkapni, nem csak a vad zónákban, így az épületek, utcák némi taktikai változatosságot tudnak jelenteni. Kihívás pedig lesz gazdagon, nem véletlen, hogy a fő sztori után lehet csak elkezdeni a DLC-t: bár 80-as szintnél húzta meg a Game Freak a határt, nem igazán javasolt 100 alatt elkezdeni, mert csak sírás lesz a vége (vaaaagy előjön a Dark Souls-féle „git gud” feeling :D). Főleg, ha mega evolúción átesett pokémonnal futunk össze és akasztunk bajuszt...
Újdonság még, hogy egy új szereplőnek, Anshának hála különféle fánkokat készíthetünk kis kedvenceinknek, amelyek attól függően, miféle bogyókat használtunk el, változatos buffokat és plusz szinteket jelentenek. A gond ezzel csupán annyi, hogy egyesével kell ezeket a fánkokat összeállítanunk, és a tuti recept elmentésére nincs lehetőség: minden egyes alkalommal ugyanazt végig kell zongorázzuk, mire megkapjuk azt a szerencsétlen fánkot.
Tartalmilag tehát nem lehet panaszunk a Mega Dimension DLC-re – a változatosság az, ami nem az igazi. Persze kapunk új pokémonokat, illetve a fejlesztésekkel még erősebbé tehetjük kiskedvenceinket, de maga a környezet és a játékmenet nem igazán változott – emiatt van némi grind íze a dolognak. Egy biztos: a hardcore rajongók nem fognak ebben sem csalódni.
