Beny12 blogja

Úgy általában...

Beny12 | 2010.08.01. 12:57 | kategória: Gondolatok

A minap kínomban elővettem egy könyvet, melyet még a ballagásomon kaptam egy középiskolai tanáromtól. Ő egyben az iskola hitoktatója is, tehát minden hittanos kapott ilyet. A könyv nagyon érdekes. Tulajdonképpen általános igazságokat tartalmaz néhány történetbe, versbe foglalva. Igen, ez egy sablonszöveg, tudjuk. Viszont mikor belekezdtem, néhány oldal után rájöttem, hogy vannak olyan dolgok, amikről az ember úgy igazából el sem gondolkozik, csak megy, megy és rohan bele a vakvilágba...

Mindennapi és nem egészen mindennapi történetek, mindennapi és nem egészen mindennapi embereknek – Kálvin Kiadó

Gondoltam elfoglalom magam kicsit, olvasgatok, de akarva akaratlanul ráakadtam erre a versre:

”Már azt hinné az ember,
megbirkózott az élettel,
- úgy egy kicsikét -,
hogy biztonságérzete nőtt
és tapasztalatot is szerzett.”

Így szól,
a próbálkozástól kimerülten.
„De aztán mégsem stimmel
megint semmi sem…!”

Félresikerült
a beszélgetés a barátnővel,
és marad – mégis – az érzékenység,
- meg a sebezhetőség,
a vágy a gyógyulás iránt
- a teljesség és halál iránt,
egyidejűleg.

A csalódás és a bánat,
hogy az ember – férfi vagy nő
mégis sokkal „megtörtebb”,
mint gondolnád…!
Megbocsátásra szorul,
- így mondja a Biblia…

Istenem, de nehéz is
szembesülni ezzel
és megérteni –
meg mint mondják,
a saját törékenységet
meglátni és
elviselni…

A pillantás a tavaszra,
bár ajánlják,
nem csalogat, és a
régi szép időkre sem lehet
emlékezni.
Közelibb most a kudarc –
a töredékesség, a fájdalom.

Vagy éppen ezt jelentené,
a „megbirkózni az élettel…?”

(ismeretlen szerző)

Az élet csak egy színjáték

Beny12 | 2010.07.11. 19:25 | kategória: Gondolatok

Sokszor azt hiszi az ember, hogy amit látott az úgy van. Másképp nem is lehet, hiszen ott volt, érezte minden érzékszervével… És mégis megcsalta volna mindegyik?

Vannak helyzetek, mikor azt érzed, hogy sínen van minden, kaptál egy kis önbizalmat (akár baráttól, akár Istentől, vagy csak magad eszméltél rá). Azt érzed, hogy most bármit képes vagy helyrehozni, amit a múltban elrontottál. Gondolatban végigjárod azt az utat, amit régen megtettél. Tudod már, hogy hol nem szabad hibázni, mikor mit és hogyan kell cselekedni. Lehetőséged mindig volt rá, de most eljött az idő, készen állsz arra, hogy változtass. Te is változtál, érettebb lettél, tapasztaltabb, és ezzel a tudással a tarsolyodban képes vagy bármire. Csak azt hiszed…

Jó úton haladsz, kezedben tartod a dolgok folyamatát. Kétszer nem lépsz ugyan abba a folyóba. Tudod már mit kell tenni és hogyan… Szinte majdnem tökéletesnek érzed a történteket, önelégülten térsz nyugovóra aznap, hogy igen, képes voltál erre is. Átlépted korlátaidat, nem vagy a múltad rabja.

Aztán szembesülsz azzal, hogy nem csak te változtál. Más is megváltozott, a körülmények is megváltoztak. A kezdeti dicsőség özöne hamar elapad benned. Hiába minden erőfeszítésed, te hiába teszel meg bármit a cél érdekében… Vannak dolgok, amiken Te már nem tudsz változtatni, rajtad kívülálló okok miatt.

Pofán ver a kegyetlen igazság, hogy amit te ezelőtt igaznak hittél, az csak látszat. Önámítás, és te nem vetted észre. Erőlködés, csak színjáték, amelyet bármikor meg lehet szakítani. Az nem a valóság volt… De te elhitted, és boldog voltál, mert kijavítottad a múltbéli hibádat.

De nem csüggedsz el, mert sötétség után újra világosság lesz, ahogy ez a Földön már évmilliók óta megy. Az idő telik, életed tartama pedig véges. Próbálkozol újra és újra, nagyobb erőbedobással, mint eddig. És megpróbálod a lehetetlen… Megváltoztatni a rajtad kívülálló okokat.

Utolsó módosítás: 2010.07.11. 19:36

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.