McCl@ne blogja

David Morrell: Rambo

McCl@ne | 2008.04.29. 11:51 | kategória: Olvasnivaló

A bejegyzés nyomokban -szerintem jelentéktelen- spoilereket és földimogyorót tartalmaz!

Minősítsen engem, de mostanában nem olvasok túl sokat, így nem hiszem, hogy ez a kategória túlzottan pörögni fog, esetleg korábbi darabokkal bővítgetem majd... Jelen példa azonban egy friss élményhez kötődik, kb. egy hete fejeztem be a könyvet és mivel még talán nem hűlt ki mindenkiben teljesen a legutóbbi rambózás élménye, így gyorsan -és csak néhány sorban- lovagolok még egyet a témán...

Morrell könyvét nem egyszerű beszerezni, kereskedelmi forgalomban ha jól tudom nem is kapható, de szerencsémre az első (pápai) antikváriumban a kezembe nyomták. Hozzá kell tennem, előtte a környék összes könyvesboltját bejártam és az esetek kb. 90%-ában totál hülyén néztek rám, volt, ahol lebetűztették velem a szerzőt és a címet(!!!), majd értetlenkedve széttárták a kezüket. Ezeken a helyeken könnyen kivehető volt, hogy életükben nem hallottak a könyvről, engem pedig valamilyen militarista, potenciális áruházi túszejtő, álmában borotvapengét nyalogató vadbaromnak néztek, amiért egy ilyen Z-kategóriás akcióagyatlanság ponyvaváltozatának hajszolásával félbeszakítottam a műkörömlakkozás IQégető folyamatát. De sebaj, az említett antikváriumban a "kishölgy" (aki persze "Művészetek Völgye '02" pólóban és vagy húsz kendőben, pokrócban meg egyéb ilyenkor kötelező artistajelmezben várt) már a szerző említésekor vette is le a polcról a Rambo-t, öröm a köbön...

Szóval kalandos beszerzőút off, olvasás on: két nekifutásra meg is volt, egyszerűen nem lehet letenni. Anno kölyökként volt egy könyvem, a Vadászidény (David Osborne), ami nagy nyomot hagyott bennem, az is valami erdőben futkozós, csapdaállítós, hidegvérrelprofingyilkolós szituról szólt, és most csak úgy tódultak az emlékek. Valahogy az az érzésem támadt, hogy ez a "műfaj" inkább könyvre való: talán csak a Paul Greengrass (tudom, tudom, de ő a mindenem:D) kaliberű rendezők tudnák azt a feszültséget a vászonra ültetni, amit egy ilyen jellegű könyv a kisujjából kiráz.
De a Rambo nem így kezdődik: a felütés és a történet főbb fordulópontjai megegyeznek a filmben látott dolgokkal, kivéve a befejezését, amiről értelemszerűen nem nyilatkoznék most, így a kezdetekkor épp a városba tart hősünk, jól ismert batyujával a vállán. Már ebben a jelenetben visszaköszön a regény legnagyobb pozitívuma: megismerhetjük John J. Rambot, méghozzá olyan alaposan, hogy a sztori harmadánál már szinte barátként tekintenénk rá! Tekintenénk, ha olyan fekete-fehér felállást rajzolna elénk Morrell, amilyet a film is, de erről szó nincs: a piros sarokban ücsörgő Johnnyval szembe megjelenik a kék játékos is, de a mozival ellentétben itt bizony teljes valójában! Teasle sherrif karaktere egyről háromdimenziósra bővül, képet kapunk a magánéletéről, a családi és baráti viszonyairól és mivel legalább annyit szerepel, mint a címszereplő, így belelátunk majd a fejébe is.
Mert ez a könyv ott játszódik: a fejekben. Rambo és Teasle gondolatai pedig egy ponton összeérnek és onnantól már nincs megállás, két mindenre elszánt ember méri össze az erejét és tudását. Itt mutatkozik meg a legnagyobb különbség a filmváltozathoz képest: amíg ott Rambo világnézetét ütközetetik az amerikai kormányéval, addig itt Rambo értékrendszere konfrontálódik a világon mindennel! Teasle itt nem egy pökhendi szarházi, hanem egy veterán, aki tisztában van azzal -na persze az elején nem éppen-, hogy kivel áll szemben és képes maximálisan tisztelni az ellenfelét, ettől pedig egy félig-meddig pozitív karakterré válik! Na nem mintha Morrell nagyon egyértelműen osztaná a szerepeket: néhány jelentéktelenül egyszerű mellékfigurán kívül senkire nem mondhatjuk, hogy makulátlanul tisztán játssza ezt a játékot, amire néhány nap alatt bizony jópár ember rámegy. Igen, hullanak, mint a legyek, én is felkaptam a fejem, itt bizony loccsannak az agyak és kifordulnak a gyomrok, Johnny igazi háborút hoz a kisvárosba, nem amolyan vaktöltényes-mellélövős-majdnemfelrobbantós fajtát, mint az adaptációban!

Na, több lett, mint akartam, pedig csak egy kis kedvcsinálónak szántam, elnézést utólag is a minimális spoilerekért, de vagy írok róla, vagy nem...
Ha valaki olvasta már, esetleg leírhatná a saját véleményét, kíváncsian várom, másnak is ekkora gyönyört okozott-e! :D

Utolsó módosítás: 2008.04.29. 17:23

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.