Pyrogate blogja

Tunézia 3, Az utolsó átverés

Pyrogate | 2008.03.03. 22:40 | kategória: nagyutazás

A következő nap, tehát szombaton egy kis pihenésre gondoltunk, hogy a vasárnapi Tunisz-túra előtt már élvezzük végre a januári napsütést. Otthon ugyanis kb. 5 fok volt maximum, itt meg napon 20 felett. Szóval kiültünk a nyugágyakra, és élveztük a tenger felől fújó szelet, és a baromi erős (itthon kb. májusban van ilyen UV sugárzás) napot. Szóval az azért élmény volt. Ebédre azonban nem akartunk a szállóban enni, mert az 16 TD lett volna fejenként, holott Monastriban ennyiért ettünk ketten, piával együtt. Szóval benéztünk a közeli pizzériába, ugyanis az egész szálloda közelében van 2 jelenleg épülő szálloda, 2 kész, de éppen üresnek tűnő szálloda és 3-4 félkész (otthagyott) szálloda, amolyan szellemépületek. De érdekes, hogy volt itt egy pizzéria, és mellette egy kisbolt, hogy kinek azt nem tudom. Az út sokkal távolabb van, ide csak a szállodába jövő taxisok kocsikáznak. Na mind1, szóval volt itt pizzéria (nyáron felül DISCO:D), élelmiszer és szuvenírbolt, és mindezek mellett egy TELEKOMMUNIKÁCIÓS KÖZPONT. Hogy miből állt ez? Egy darab érmés telefon egy 20négyzetméteres fehér szobában. Szóval gáz. Na de a pizza jó volt, és mivel meleg volt az idő is, pólóban sétálgattunk utána. Na, de akkor figyeljetek jól. Jött egy lovaskocsis csávó, fullarab, ami azt jelenti, hogy kendő, napszemüveg, 20 éves adidas-kabát, a lova pedig egy kivénhedt gebe. Szóval látszott rajta, hogy nem gyakran van fuvar. Barátnőm azonban a jó idő miatt azt mondta, hallgassuk meg az ajánlatát. Oké, szóval 1 dínár oda, egy dínár vissza. Hogy hova azt nem értettük, de 2 dínárért fél órát megér a dolog. Én mondjuk ódzkodtam, hogy ez kicsit kevésnek tűnik, átverés szagú. Na jó oks. Szóval felszálltunk, élveztük a jó időt, és közben a bandita angolul magyarázott. Minden jó volt. Aztán már fél órája megyünk, és kezdtem úgy gondolni, hogy egyrészt baromira fázom, másrészt ez így nem lesz 2 dínár. Na szóval szóltam neki, hogy oké, go back plíz. Nem. Mondja, hogy dont worry, be happy. Meg hogy have a nice day, fasza túra lesz. Megyünk még pár percet, megpróbálom újra. Erre ő folytatja: de hát ez igazán megéri, megmutatja a következő várost csak 10 dínárért, fejenként, meg plusz tízért körbevisz valami üdülőfaluban, és ugye ugyanennyiért vissza, fejenként. Erre mondtam neki, hogy ANYÁD. STOP BAZMEG, leszállunk. Megáll, kérdezi mi a baj. Mondom fázom. Erre ő, oké akkor csak 20 dínár eddig. Mondom 1) nincs annyink (csak a pizzára vittünk, tíz dínárunk maradt abból) 2) 2 dínárról volt szó. Erre a buzi arab (már elnézést mindnekitől, de ez tényleg nagy köcsög volt) elkezdte mondani, hogy de, de TWO DINAR, TWO-TEN! Mondom vatdafack? Two-ten? Bezzeg amikor a koromról volt szó, akkor a twenty még ment...Na jó odakúrtam idegesen hozzá a 10est és azt mondtam, hogy ennyi van. Erre az arab, látja, hogy fut a pénze, amiért kurvára nem dolgozott amúgy meg, elkezdett parázni. Én azonban türelmem végén jártam, és mikor közölte velem, hogy adjak még, és nézzem meg a zsebeimet, akkor fogtam magam és elővettem pénztárcámat, kinyitottam, és ezt mondtam: Ez van bazmeg, only hungarian forint. Gondoltam ha így átbaszott ez a paraszt, akkor majd én is ezt teszem vele. Elővettem egy kétszázast, és azt mondtam: 10 dínár. ÖÖÖ, promise? Mondom jaja. Megígérek én mindent. Azt mondja tudom hol laksz. Mondom neki, nyugodtan reklamálhat, ha nem annyi (úgyse váltja be soha, sehol, maximum ha Magyarországon jár):D SZóval végül elmegy, mi meg sétálhattunk haza, hidegben egy órát. Fasza volt, de maga az érzés, hogy átvertem egy arabot, többet ért.

Még hátravan a Tunisz, Kárthágó, Sidi-Bou Said túra, de úgy gondolom muszáj egy összegzést írnom Tunéziáról.
Az emberek alapvetőleg barátságosak, de sokan csak akkor, ha adsz nekik pénzt a nyújtott szolgáltatás fejében. Pl. a takarítónőnek mindig hagyni kell aprót, mi általában csokit is adtunk neki, de nem azért, mert kell, hanem jófejségből. A nő cserébe masnit kötött a pizsiből, mindig csillog-villogott minden. Ha viszont egyszer nem volt aprónk, azon a napon semmit sem csinált. Látszott, hogy ott járt, de az ágyat nem vetette be, ami azért kissé bunkó dolog volt szerintem. Szerintem. No mind1. A pincérek, és az emberek beszélnek angolul mind, hiszen 6. osztálytól kezdve már a francia és arab mellett elkezdik az angolt is. A pincérek, és a személyzet is rendes, pedig nem kap mind pénzt, szóval csak úgy alapból. De ha látják, hogy 1 dínárt otthagyunk az asztalon, akkor ők úgy gondolják, hogy rendes emberek vagyunk. Mindig pacsiztak velünk, ami azért furcsa volt, de mókás. Aranyos emberek voltak, de amikor egyszer nem hagytunk pénzt, akkor kevésbé mosolyogtak.
Szálloda: A miénk tiszta volt, kellemes társalgóval, folyamatosan ment a zene, mosolygós arabok, és szerencsére a vendégek is normálisak.
Programok esténként: Na az jó volt. Mondjuk egy-kettőről lemaradtunk, mert a napi utazgatás után nem volt kedvem lemenni, de volt legjobb csaj só (gáz az, hogy 80% öreg volt:D), és jópasi só, gondolom hasonlóan egyhangú versenyt hozott. Az arabok azonban lelkesen csinálták a műsort, pl. amikor folklór est volt. Jöttek a dagi arabok, rázták a seggüket (hastáncnak hívják ők...:D), meg ilyen finomságok. Volt élőzene, meccs (Afrika-Kupa), szóval ez jó volt. Biliárd, játékgépek, minden. A disco/night club nem működött, a szezon itt áprilistól novemberig tart. Amúgy meg a szállodák kihasználtsága úgy 25%os lehetett, így volt kb. 150 vendég. Durva nagy a hotel:)
A vonatról nem nyilatkozok, de a luázs az jó, ha nem félsz az araboktól. És miért félnél? Nem bántanak. IGaz, a kinézetük Magyarországon elég bizalmatlan tekinteteket vonna maguk után. NEkem is kicsit furcsa volt megszokni őket, de azért alapjában véve rendesek. Csak hát, biznisz man mindegyik:)
zenék: oh, kazettás magnóból szól a buszon a bömbölő zene, én a végére eléggé megszoktam
közlekedés: erről már írtam, de akkor is durva, h kereszteződés elé rakják a 30as táblát, és kanyarba ha kirakják, hogy 50, akkor le is lassítanak 70ig:) RElatíve nem hajtanak gyorsan (másokhoz képest), meg egyébként is ez a buszokra, teherautókra, taxisokra igaz, másoknak nem is nagyon van kocsija:D Régi pözsók, rönók, opelek, szitröenek.
Nők: vannak. Most már beülhetnek egyedül kávézókba is, de nem nagyon teszik azért. Így aztán ha benézel egy ilyenre (mondjuk általában kint ülnek és bámulják a forgalmat), akkor főleg férfiakat látsz, és alapból az utcán is...Szóval azért furcsa:)
Időjárás: kellemes, a táj gyönyörű (bár néha csak puszták vannak), szóval menjetek el, ha tudtok!

Utolsó módosítás: 2008.03.03. 22:56

Tunézia 2. Monastir és El-Jem. Két dimenzió

Pyrogate | 2008.02.23. 01:00 | kategória: nagyutazás

87 képpel illusztrálva (lap alján)

Mr Monastir

Csütörök következett, és mi egy tuniszi kirándulással akartunk hangolni, azonban a reggel 6kor ért minket és ez kissé biológiai zavart okozott: egy erős rosszullét után végül fél óra után visszafordultunk és aludtunk. Mielőtt mondaná bárki: minek akartunk mi a csoporttal, busszal menni, hát itt a válasz: nem volt más. Én az otttartózkodásom alatt egyetlen vonaton nem láttam, holott kb. 200 méterre volt a sín, de megnéztem előre a menetrendet, és az év ennek a szakaszában nagyon ritkán járnak. Úgyhogy úgy döntöttünk most inkább a könnyebb utat választjuk és a minőség helyett a mennyiséget preferáljuk (Tunisz, Kárthágó, Sidi-Bou-Said). Fogunk mi még visszatérni Tunéziába, és akkor majd körbenézünk rendesen:) Bár utóbbit nagy valószínűséggel kihagyjuk, nekem 1 óra barangolás után sem nyerte el a tetszésemet, de erről majd legközelebb.

1 órakor jött a második reggel, és mivel az éhség nagy úr, ezért úgy döntöttünk Monastirban fogunk ebédelni. Az előző napi kellemetlen eseményeken túltettük magunkat, és félve bár, de nekiveselkedtünk Tunézia előző elnökének városának. Bourhgiba ugyanis 87ig regnált (56tól), és az általa hosszú éveken át vezetett felkelés hatására lett Tunézia független. Így aztán a "presidente", ahogy a helyiek mondták, nagyon közkedvelt volt az egész országban. Kilencvenpár évesen halt meg kb. 10 éve, de a helyiek nem felejtették el. Bourghiba sem a szülőföldjét regnálása idején, így aztán Monastir mellé építette az ország első repterét, és kiaknázta a tengerpart közelségét: a turisztika nélküle sehol sem lenne. Szóval nem akarok sokat süketelni a semmiről, de Monastiron látszott, hogy itt élt az ő "Kossuth Lajosuk, egy kis PEtőfivel megfűszerezve". Mint ahogy nálunk is van az említett úriemberekről minden faluban, városban utca, így Bourghibáról is. Na de ez még kevés lenne. A lojális, és elnökszerető, hazaszerető arab egy olyan csodás mauzóleumot épített, hogy azt még Napóleon is megirigyelhetné (mondjuk az se kutya, én láttam). De ez még semmi! A város ragyog, nagyon rendbetették, hatalmas pálmafák mellett fehér hotelek, villák, parkok, kertek. Soussehoz képest nekem teljesen ellentétest hatást keltett. IGaz Soussenak is volt egy "kaszinónegyede", ahol a szállodák taposták egymást, de ez más volt. Itt keveredett a helyi kultúra a modernnel, és az egészet átlengte a tisztelet. Nekem ilyen érzésem volt. Aki Monastirba kerülne valami ok folytán, az a Mecsettel szemben lévő AlHambra étterembe térjen be, nagyon jó kajájuk van. Olaszosan főznek, a főpincér persze csak franciául tud, az összes többi angolul is, de azok valamiért nem jönnek ki a külföldiekhez:) Mind1, rendes volt a csóka, a kaja hatalmas, és finom. Az út során először. Ráadásul előételnek egy mártást hozott, hogy összefutott a számban a nyál, és az izlelőbimbóimat is kiszakította annyira finom volt. Később még 3x ettünk itt...
Aki még erre jár: igyatok narancslevet, nagyon fincsi! Persze ott helyben facsarják, de az ottani narancs kissé más mint nálunk, és itt korsóval hozzák ki, egyszóval megéri. IGaz a mellette lévő kávézóban persze átvertek ezzel is, de az én kedvemet az a 10 dínár már nem szegte:) Megnéztük a Brian életének otthon adó várat (Ribat), ami állítólag nagyon zsúfolt tűristákkal, de mi egyedül voltunk. Az egész olyan volt, mint ha homokból építették volna, gyönyörű kilátással. A múzeumban angolul tartott nekünk az őr egy kis előadást, majd kérte a jussát. 2 dínárért azonban leírta a nevünket arabul, szóval megérte az árát:) Mellesleg a belépő olcsó volt, amit én furcsálltam. Más országokban pont az állam akarja lehúzni a túristákat. Na mind1. A Mecset kívül belül gyönyör volt, itt egy franciául beszélő "útitársunk" akadt, aki azonban csak 1 dínárt kapott. Szitkozódott is rendesen. De hát le van tojva, én itt kezdtem rájönni, hogy bár elvárják, azért nem ölnek meg, ha nem kapnak pénzt:) (kivéve a takarító, de erről majd később).
Hazafelé kifogtunk egy rendes taxist, akinek a neve hasonló volt a mostani elnökhöz: Ben Ali helyett ő csak szimplán Ali. 50 körüli csóka, aki remek angol tudással beszélt Tunéziáról, az elnökről, a taxizásról, az emberek szokásairól, mindenről. Megadta a számát is, ha esetleg mennénk valahova, hívjuk. Komolyan mondom ilyen emberből kéne sok - bárhova. Rendes, és nem kb. a legolcsóbb is volt.
A rozzant astrája is jól ment:)

4. nap, El-Jem

Alinak hála a pénteki napunkat El-jemben töltöttük. A taxisunknak kb. annyi köze volt ehhez, hogy elvitt a Luage állomásra, Sousseba. Ez egy olyan hely, ahol kisbuszok (5-8 fős transporterek) állnak egy hangárban, megveszed előre a jegyed, majd megvárod míg az adott kocsi megtelik és indulás. Egy kicsit szarul éreztem magam, de gondolj csak bele a helyzetembe: ott álsz 98%ban arab férfiak között, akik úgy méregetnek, mint akik évek óta nem láttak fehér(ebb) embert. Aztán beraknak egy furgonba, és várj. Közben kívülről kb. 20an stírölnek. ÚGy voltam vele, ha most nem nyírnak ki, akkor soha:D Persze ez lehet az otthoni bőrszín-beidegződés miatt is, de ha nálam jóval sötétebb embert látok, akkor azért elkap a gyanakvás. Itt meg ugye mindenki olyan volt, és én voltam a cigánynegyedben aranyórával mászkáló gazdag köcsög. Legalábbis pontosan így éreztem magam. Ha voltál már a nyolc/kilenc kerben, el tudod képzelni. Szóval 20 perci vártunk, arabok jöttek mentek, de El-Jembe senki...Nehezen tudtam elképzelni, hogy tényleg van ott valaki, de csak a túristák száma csappant be ezidőben. Január vége úgy látszik nem a legjobb idő a nyaralásra Európában. Aztán még 20 perc múlva jött pár arab - enyhén bűzlöttek, de az én törött orromon kevés jött át. Aztán a sofőrünk is megérkezett, unottan. Az út eseménytelenül telt, addigra már megszoktam a 40es tábla előtt 70re lefékező arabokat, az index nélkül középen száguldozó taxisokat, és a birkákat az utcák mentén lógva (hentesnél). A Sousse-i szegénynegyed viszont durva volt. A luázsközpont itt volt, és kb. mint valami film, úgy tűnt az egész: vakolatlan, félkész házak, szemetet zabáló kecskék, mindenhol por, homok, mocsok, félautók, roncsok. Szóval képzelj el valami nagyon lepukkant dolgot. Képzelj el sok félkész házat, közöttük pusztával, v. épp törmelékkel. Szorozd meg 20szal...Egyébként állítólag azért ezekben laknak, mert így nem kell ingatlanadót fizetni. OKé, én értem, csak oylan volt, mint ha lebombázták volna, és nem lenne pénz újrafelépíteni. Szóval az durva volt.
El-jem: kezdjük azzal, hogy itt egy gyönyörű kolosszeum van, és bár én voltam már egy párban (Pula, Roma, stb), azért így is szép volt. Sajnos aki látta a rómait, annak ez kissé csalódás, de azért barátnőm felé ezt lepleztem. A város azonban katasztrófa. ÚGy értem itt még annyi túristát sem láttunk, és még jobban kinéztek. Kik ezek a fehér ficsúrok itt ilyenkor? Mivel ez a város a semmi közepén fekszik, még nagyobb volt a por és a kosz, bár ezt a vonattal és busszal érkezők nem láthatják. A luázstól viszont keményen a falu közepén mentünk át gyalog. Mind1, azért szép volt:) Visszafelé egy kis arab bunyót is láthattunk.
Sousseból egyből átmentünk álmaink városába, Monastirba, ahol kedvenc éttermünk teraszán nyújtozva napoztunk, és arra gondoltam, hogy itt 1-2 fok van, ott meg 20, és még perzsel is...Közben szólt a háttérben az arab zene, egy kis szellő simogatott minket. Ha volt 10/10 élmény, akkor ez az volt.

KÉPEK ITT
Képekhez magyarázat:
103-105 Monastir
106-113 El-Jem
114-185 Monastir
186-201 El-JEm
és 202: Mi és Ali, mellettünk a "verda":D

Utolsó módosítás: 2008.02.24. 21:43

Tunézia 1. - Szia Zsuzsi, szeretlek Zsuzsi

Pyrogate | 2008.02.09. 03:01 | kategória: nagyutazás

Az arabokban leginkább azt szerettem, hogy úgy igazából semminek sem volt a maga ideje. Az embereket nem izgatja, ha késnek, nincs időbeosztásuk sem nagyon. Fogadni mernék, hogy az iskola sem 8kor kezdődik, vagy legalábbis nem minden nap ugyanakkor. A reggeli ennek megfelelően 6-10ig volt, amit én euorópai szemmel meglehetősen furcsának találtam. 4 óra intervallum egy reggeli miatt! A vacsora szintén 6-10ig tartott, de 9 után már csak a pincérek ettek. A kaja svédasztalos, a reggeli "kontinentális", de persze ízetlen vagy nagyon nagyon cukros (az édességek). A péktermékek nagyon finomak voltak, de mint utólag kiderült a teveszar felett csinálják, mert az jól ég. Jó étvágyat!
Dél körül volt egy eligazítás az idegenvezetőnk részéről, aki volt olyan rendes, hogy minden szállodát körüljárt, és mindenhol egy óráig beszélt az arabokról, és persze - kb. a fő célja a látogatásának ez volt - a fakultatív programokról. Mivel mi nem voltunk all inclusivesok (amiben 3 étkezés és korlátlan italfogyasztás van, ugye), ezért gondoltuk bemegyünk ebédelni Sousse városába. Ez volt az első hiba...

Sousse (ejtsd: Szussz) egy rohamosan fejlődő kikötőváros, van itt erőmű, bazi nagy dokk, még nagyobb szegénynegyed és egy Monte Carlo-féle üdülőváros (Port el Kantaoui), ahol a szállodás, a night clubok, kávézók egymást érik. Mi ezt akkor még nem tudtuk, ezért a belvárosba vitettük magunkat a taxival. A belváros a medina névre hallgat mindenhol, a medina az eredetileg városfallal körülvett, szűk utcákból, bazársorból, mecsetből, és legtöbbször ribatból (erőd) álló piciny városrészt takarja. Idegenvezetőnk tanácsára az egyetlen fixáras bolthoz vitettük magunkat, és a taxiórát is bekapcsoltuk. Figyelmeztetett, hogy kb. 5-6 TD (tunéziai dínár) lesz az út. 8,5-t fizettem, és a visszajárót a kedves taxisunk lenyúlta. Szóval 1500 Ft-nyi összegből mentünk 15 percet, ami magyar szemmel nézve olcsó, itt ugyanis 5 percre fizethetsz ennyit. Ettől függetlenül éreztem, hogy átvertek, majd barátnőm felvilágosított, hogy 4 TD-ről indultunk. Kösz, hogy szóltál.

Vásárlás

Két fajta vásárlási lehetőség van: Bazár, v. Fix áras boltok. Előbbi a Medinában vannak, itt alkudni KELL, ha nem teszed, akkor az arab teszi meg helyetted:) Erről majd később...A Fix áras bolt olyan, mint nálunk, mindennek megvan az ára, és ott reklamációnak helye nincs. Egy kicsit érdemes itt körülnézni (egy van Sousseban...), felmérni az árakat, hogy később ne verjenek át. Persze annyi termék van, hogy képtelenség mindent megjegyezni. Tunézia ugyanis a turizmusból él, neki köszönhető viszonylagos gazdaságát (Afrikán belül, de főleg a környező, hasonló fekvésű Algéria, Líbia mellett sokkal gazdagabbak, kb. Romániához hasonló az életszinvonaluk. Szerintem azért annál lejjebb van...). Volt itt minden: tevék, faragott cuccok, törzsi-ékszerek, festmények, szőnyegek, pólók, drága-ékszerek, bőr-cuccok, fém cuccok, üveg-cuccok. Képzelj el rengeteg kacatot egy helyen. Üdvözöllek a Soula Centerben:)
A fél órás nézegetés után rájöttünk, hogy a bazárba nem akarunk bemenni, az olvasott/hallott történetek után ne sózzanak ránk semmit. Persze nem jött be...Mivel már baromira éhesek voltunk, így épp étteremkutatóba indultunk. Tudni kell, hogy a MEdina és környéke nem éppen elit, és bár a házak nem annyira lelakottak, mint a szegénynegyedben (erről majd később), de az utcák mégis rendkívül koszosak (ami persze köszönhető az átlagon felüli pornak). Szóval mentünk egy darabig, mígnem egyszer csak egy arab elkezdett integetni nekünk. Átkött a túloldalról, szívélyesen üdvözöl: puszi-puszi, ölelgetés. KEzd a helyzet nem tetszeni, ez a srác (20 körüli) akar valamit. Naná, hogy akar! Angolul mondja, hogy valami fesztivál van, minden féláron. Kösz nem, éhes vagyok! De ha megnézzük akkor utána elvisz egy jó kajáldába. Nem akarok menni, de barátnőm már nagyon morcos az éhségtől, úgyhogy nem tehetek mást, elindulunk. Át a bazáron, a szűk utcákon, az arab tekintetek kereszttűzében, turista alig. Néhányuk szemében látom: franc, ennek legalább sikerült becserkésznie valakit. Miközben eljutunk a "boltba" (az egészet képzeld el úgy, mint a kínai piacot, csak kicsit kínaiak helyett arabok), útitársunk, Ahmed felsorolja a szavakat, amiket tud: Szia Zsuzsi! Szeretlek Zsuzsi! Mondta a barátnőm, hogy ő Kata. "Szia Kata, szeretlek Kata!". Khm. MEgkérdezte az én nevemet is, majd jött a Szia Zsolt, Szeretlek Zsolt. Uh, hát talán meg kéne mondani, h ezt ne hangoztassa, mert egyes túrístákat érzékenyen érinthet. Megérdemelné.
Történt ugyanis, hogy miután beültetett a "boltjába", egyből hozták a mentateát. Mikor mondtuk, h mennénk, logikusan azt felelte, hogy most jöttünk, és persze minden fél áron van. Angolul nyomta a szöveget, hogy vegyünk pólót, nadrágot, mindent. Jött a haverja, zselés hajú, focista-kinézetű srác, szintén jó angolsággal. Az ő dumája sokkal rámenősebb volt. KEzdte azzal, hogy valami Nike-kosaras cipőt hozott, lehúzta a lábamról az enyémet és rátette azt. Innen már nincs menekvés - gondoltam. Aztán bizonygatta, hogy bőr - meggyújtotta - és a haverjával folyamatosan a barátnőmnek udvaroltak. Előszöris elnevezték Shakirának, no meg jött a "nice lady", ölelgették, viccelődtek, látszott rajtuk, hogy nagyon élvezték. De gez is csak a show része volt. Aztán mikor már nagyon barátok lettünk (jött a my friends, később we are a family - ugyanis egy szálloda, egy család -, majd az i love budapest, debrecen). Fasza. Itt bizony venni kell valamit. PErsze lehetett volna nemet is mondani, és innen könnyűnek tűnik ezt választani, de ott más volt a helyzet. Képzeld csak el, egy eldugott boltban, annak is a hátsó részében (ahol a vipera kerül elő jóesetben a kínain), sok 3 fiatal arab között (egy kis rossz érzésem folyamatosan volt az arabok között, mert azért mégis csak ARABOK, és ez a fajta bőrszín magyarországon sem túl vonzó...). Szóval nem igazán akartam balhét, így választottam egy pólót. Jólvan, becsomagolta, majd rakott bele mégegyet. Mondom mi? Ez bizony kettő. Látja azt ő is, és mondja, hogy fél áron van, így csak kettőt lehet venni. Ilyenkor bezzeg hallható a hangjában némi düh. Aztán mikor rábólintok te vagy a legjobb barátja, ölelget, kezet ráz. Mondom mennyi? Elmagyarázza, szépen körülírva (mint ha nem tudná mindneki), hogy itt nincs ára a dolgoknak, mond valamit, és majd mi monduk rá másvalamit. Oké, akkor mondj valamit. 250. Mivan? Üljünk csak szépen le. Ránézek barátnőmre, kissé sápadtnak tűnik (csak a rend kedvéért: 36 ezer póló egy mezei - valszeg lopott - pólóért). Na jó akkor üljünk vissza. A két srác továbbra is dumál, hízeleg. Mondom ez rengeteg. Erre kiakadnak, hogy nálunk biztos sokkal több. Mondom szerinted. Erre ő, hogy ez a kapitalista országokban mind ennyi, de legyen 240 és "no szabotázs". Ezt nem tudom mire értették, de rengetegszer elmondták a "fabrik" szó mellett. Szóval akkor ha ez nem szabotázs, akkor leszarom adok neked 50et. MAjd kiugrik a szemük. Kissé megint kezdenek idegesek lenni, és a srác folytatja a féláron szöveget. Barátnőm bölcsen azt mondja, hogy legyen egy darab 50 akkor (halkan megjegyzem kb ennyi dínár volt nálunk, továbbá ez is 7ezer forintnyi összeg egy kb. 4ezres pólóért). Egyik srác kimegy, míg a "haverunk", a szállodás suttogva mondja, hogy kérjünk 170et, abba még belemegy. Shakira elmagyarázta, hogy nincs pénzünk (we don't have money kb. 20x elhangzott a szájából). Erre visszajön a srác, és mondja neki a hoteles, hogy 170. Az néz sokat, majd kezembe nyomja a becsomagolt pólokat és azt mondja Oké. Hát nem az. Nekem ugyanis semmi nem volt ennyim, okosan a szállodában hagytuk a nagy részét, különben odaadtam volna, csak menjünk már ki erről a helyről. Aztán magyaráztuk sokáig, és egyre inkább elkámpicsorogtak, míg 10 perc egyezkedés után 55 Euróra engedtük le, de akkor mondták, hogy na most már menjetek. Mivel ennyi dínárunk se volt, ezért lett belőle 40 euró, azaz 70 dínár. Akartam egy tízest visszakérni, de már kísértek is. Aztán mikor elrakta a pénzt, újra felvirultak (kerestek rengeteget) és megöleltek, hozzátéve, hogy imádják a magyarokat. NA persze...Ekkor már olyan ideges voltam, hogy mondtam a srácnak, kb. ordítva: mutasd meg azt a rohadt kajáldát. Barátnőmön is láttam, hogy alig él. Erre a fazon bevisz a szembe lévő kereskedésbe, ahol mindenféle kacatot (szuvenírokat) árultak. Mondtam neki, hogy NEM. Vigyél arra a kibaszott kajáldába! Elszomorodott, hogy ma már többet nem húznak ki belőlünk az ismerőseivel, és azt válaszolta, hogy szeretne inni egy sört. Mondom igyál. Erre tartotta a markát, hogy 5 Dínár. WAS? Még adjak neked ötöt, mikor hetvenre lehúztatok (később kiderült, hogy a szálloda melletti fixáras boltban 15 dínár volt darabja, tehát 40nel húztak le legalább, hiszen a szállodánál minden drágább...). Mivel baromi éhesek voltunk, így adtam neki, erre küldte az öccsét, hogy majd ő levisz. A gyerek persze a végén tartotta a markát, én meg az utolsó aprómat, 2 eurót adtam neki (3,5 dínár kb.). Ez nem jó, ezt nem váltják. Hát a dögölj meg kis köcsög - mondtam neki magyarul. Erre ő tovább folytatta, hogy "looking for money". Először azt hittem arra érti, hogy így keresi a pénzt, de nem: keress még aprót! Anyád! Otthagytuk a kis fattyút, és bementünk a kajáldába, Itt kultúrált közeg fogadott, ment a helyi Viva TV is, és európai (Csirke, milánói) ételek elfogyasztása mellett próbáltam lenyugodni. Nem volt egyszerű, mert ez a mentalitás, ez a lehúzás szörnyen felbaszott. Nyáron talán annyival jobb, hogy sokan vannak, és nem esnek neki minden túristának. Egyébként a TV-ben hol Jennifer Lopez, hol egy helyi arab csajszi vonaglott. Ebben az országban ugyanis az arab legnyugatisabb válfaja van, 56 után (amikor felszabadultak) az elnök, Habib Bourgiba (aki a reptér névadója, és lesz még róla szó) kissé feloldotta az iszlám törvényeket, de utódja, a 87 óta regnáló Ben Ali viszont még lazábbra fogta azokat. ÍGy aztán itt lehet női hast látni, meg vállakat, de bokát még mindig nem. Azért el tudom képzelni, hogy Tuniszban, ahol már cseppnyi kultúra is leledzik, az utcán miniszoknyás arabok járkálnak. Itt azonban nehezen. Ez a MEdina annyira durván kelet volt, hogy legalább erre a napra (v. hétre) azt éreztem, hogy Magyarország egy gyönyörű, ápolt, KULTÚRÁLT ország, kultúrált emberekkel (nem csípnek az ember barátnőjének seggébe). Minden csak viszonyítás kérdése...
Ebéd után, az erős szélben (16 fok volt amúgy, de az európai szél miatt kevesebbnek éreztük) úgy éreztem valami belső hang folytán, hogy a mecsetet és a ribatot nem kéne kihagyni. Bár ne tettem volna. IRány vissza a medina, és persze szintén lehúzás következett: egy bőrtáskákat áruló bazárba húztak be (Szó szerint, barátnőmet én az egyik oldalról rángattam, a mihaszna arab meg a másikról). Ha otthon lettünk volna bizony keményen rászólok, csakhogy ez itt normális, és én kaptam volna az arcomba ha ezt teszem. Szóval leültünk, jött a szokásos, hogy milyen szép nő, és persze az ajánlat: 3 TD a táska. Arra gondoltunk, hogy ennyit megér a békességünk. Kiválaszott egyet, majd jött a hidegzuhany: 30 dínár. Hékás, úgy volt, hogy 3! Erre ő: 3? Ezért? Hiszen ez bőr! NE viccelj már. ÚGy határoztunk, hogy 10ért max, és már 15nél tartott szegény, végül 11et mondtunk és azonnal eladta ennyiért. Hülye arab. NA de elhatároztuk h kimegyünk, ilyenből többet nem kérünk. Pár méterre arrébb azonban két srác álta az utunkat (és az 5 méter széles utcán semerre nem mehettünk). Anyád! De mégis hogy képzelik ezek, hogy korlátozzák a rohadt emberi jogaimat. Itt mindent lehet...Szóval bementünk, és kinéztük egy képet a falról. Jött az ajánlat: nálatok, kapitalista országban 120, de itt fesztivál van, ezért 95. A párbeszéd a következő volt:
- oké, 15.
- Micsoda??? Ezt a helyi Picasso készítette (Picasso nem tevéket, és homokat ábrázolt te barom)
_ OKé, 15. - bár eléggé ideges voltam, és így elszántan mondogattam folyamatosan
- Mi meccsünk van, és jó a kedvem, legyen 75
- 15
- Ezt így nem lehet. Barátnőd olyan gyönyörű, legyen 70, de csak a két szép szeméért
- oké, 15.
- Na figyelj - előhúzott egy fegyver alakú kovácsoltvas cuccot, és odaadta a mobilját - írj be egy számot
- oké, 15.
egy ideig így ment, már 20nál voltak, és jöttek azzal, hogy ők is diákok, ebből élnek, ebből tartják el magukat, bla bla
- Jó legyen 16, mondom. Erre ő: 17. Szóval végül eladtuk ennyiért, de a visszajárót lealkudtuk így 20 volt. Az idegenvezető szerint az első ajánlatot 3mal kell osztani, de az az érzésem, hogy mi fiatalnak és hülyéknek tűntünk, akiket át lehet verni. Hát többet nem hagytuk magunkat:)
- Szia Zsuzsi! - mondták végül, mi pedig kirohantunk a MEdinából. A KApunál jött még egy kéregető gyerek, aki kapott Shakirától egy cukrot, de ő felháborodottan pénzt kért. Anyád.
A taxisnak mondtam, h 5ért vigyen be, különben be sem szállok. Oké, mondta. Halkan jegyzem meg, hogy az óra a végén 3,5et mutatott. Szóval vicces, hogy idefele 8,5 volt. Ezek a taxiórák...:)
A közlekedésről majd legközelebb, de egyelőre csak annyit, hogy ezek az emberek nem tartják be a szabályokat, amelyek teljesen logikátlanok: kereszteződés előtt van a sebességkorlátozás, az alig észrevehető kanyarokba 50est raknak, amúgy meg senki nem tudja mennyivel lehet menni, csak mennek. Indexet nem használnak, tovább minden második kocsi meg van törve, de majd elmesélem miért...Gyalogosok meg ott futnak át, ahol lehet, de akkor aztán kilövik magukat, itt máshogy nem jutsz át élve...Vannak zebrák is, de minek?:)

Összegezve ezt a napot: Sousse nem lett a szívünk csücske, nem láttunk belőle semmit, csak 2 utcát de az is elég volt. LEhúztak kb 100 dínárral (15 ezer ft), nem vettünk semmi hasznosat, és közben még büdös is volt, koszos is. Szóval köszi, legközelebb Monastir, ami egy másik világ...Ez az egyetlen nap volt rossz, de aki ezen nem esik át, az nem volt Tunéziában.

(sajnos erről a napról sincs még digi gép, de itt van sousseról még 2 kép: 1 2

Tunézia 0.rész

Pyrogate | 2008.02.03. 14:16 | kategória: nagyutazás

- többek kérésére egy kicsit részletesebb lesz egy sima beszámolónál -

Minden egy hideg januári napon történt, amikor az én kedves barátnőm előállt az ötlettel, hogy ő már szeretné itthagyni a vizsgaidőszakot, és elutazna valami jó meleg helyre. Én - mivel akkor már végeztem - egy mosollyal válaszoltam erre a felvetésre, amit ő igennek vett, és két hét múlva kész tervekkel állt elém. Az elején vonakodtam, de mivel nem volt annyira drága, ráálltam. Irány Tunézia! Másnap elmentünk a Best Reisenbe, és befizettük az utat, ami a 25 ezres reptéri illetékkel volt 70 ezer fejenként. Érted, félpanzió, repjegy, négy csillagos szálló, 20 fok és napsütés...
3 nap múlva már indultunk is, keddi napon. Ami engem kicsit érzékenyen érintett, hogy a taxi a reptérre 4000 pénz volt, szóval 8k-t úgy költöttél el, hogy még nem utaztál sehova, csak megnézted csodás repterünket (oda-vissza). Persze mivel én mindig elkések, ezért barátnőm szervezte az utazásunkat, így viszont 3 órával a felszállás előtt Ferihegyen ücsörögtünk. A legmurisabb azonban az volt, hogy becsekkolásnál az övemet is le kellett venni, így viszont a gatyám elég erősen le akart esni. Fene nagy gravitáció.
És, hogy legyen valami jó is ebben a napba: a duty free (vámmentes...) boltokban sikerült 15 eurót elverni, majd mivel megéhesedtünk beültünk enni egy pizzát. Két kis szelet és egy kis pia 3000. Hmm. Még mindig Pesten voltunk, de én már 10 000 Ft-tal könnyebben. Ugyan már...Mi lesz ha odaérünk? - gondoltam, és a sejtésem nem is volt alaptalan...

A repülőúttól tartottam kissé, mégis csak arab gép, arab pilótával (charter járat ha valakit érdekelne, tehát ingyen pia, és sütik), de alaptalannak bizonyult. Monastirban 11 órakor két óra tíz perc repülőút után szálltunk le. A gépen volt egy intelligens házaspár mögöttünk, akik a tengert 5ezer méterről szemlélve jégdarabkákat fedeztek fel benne. Érted, jégdarabok. A férfi elkezdte, hogy az nem lehet, mert mégis csak 15 fok van, de hát a nő erősködött: lehet, hogy a víz ilyen hideg, és egyébként is az Antarktisztól jön. Az Antarktisztól. Hogyne bazmeg, nem hallottatok még a Tunéziai áramlásról? Feljön délről és mi tagadás beömlik a földközi tengerbe, mindezt úgy, hogy a jégdarabok nem olvadnak ám el hosszú útjuk alatt térítőkön keresztül. Itt volt az a pont, hogy ha nem kezdjük el a leszállást, kiugrom. Komolyan. Később bedobták azt az ötletet is, hogy hullámok lennének (valóban???), de ezt elvetették, mert nem lehet ennyi zátony. Értitek, csak zátonyon fodrozódhat a tenger.

Monastiri reptér amúgy a legnagyobb állítólag, de volt egy darab kifutópályája, és 3 óránként szálltak le a gépek. Jó, nyilván nem így megy ez nyáron, amikor telt ház van (sőt, áprilistól - novemberig), de akkor is csak egy nyamvadt kifutó van. Persze lehet, hogy a többi a sólepárlókban landol. A terminál mindenesetre elég csövi volt - legalábbis akkor még úgy tűnt, magyar szemmel. Mintha a miénk olyan nagy szám lenne:D Egyébként 23 repterük van, de igazából 2 nemzetközi. Ezt annak is írom, aki mondjuk Djerbába akarnak menni, ami egy kis sziget, és nagyon felkapott üdülőhely mostanság. Ide csakis helyi járattal lehet menni, Monastirból megy a repülő. Ottlétünkkor ilyen nem volt.

A reptérről az utazási irodák - Best Reisen, Next Travel és Medina Tours - közös busza vitt mindenkit a saját hotelébe. Miénk Sousse és Monastir között egy "idegenforgalmi zóna" közepén volt, kb. 5 percre a reptértől (El Mouradi Skanes Beach névre hallgat - LINK). Gyönyörű pálmafák, kihalt utak, 20 éves francia autók. Eddig ennyit láttunk, majd le is szálltunk a gyönörű hotel előtt. Érkezésünkkor welcome drinkkel vártak, londíner vitte fel a csomagunkat, majd csodás szobát kaptunk a tetőre néző kilátással (KÉP). Remek. Persze egy kis jattért cserébe cserélhettünk volna szobát, így azonban egész nap sütött a nap, amit a tető fel is erősített és még szélcsend is volt ott, holott mindenhol máshol tombolt a szél. Szóval nem cseréltük le, inkább kiültünk napozni. Csak halkan jegyzem meg, tudjátok, itt közben 3-4 fok volt. Szóval kegyetlen jó érzés volt ott ülni!

A nap hátralévő részében DVD-t néztünk (vittem magammal, nehogy azt higyjétek hogy ilyen luxus volt, sőt még távirányító sem volt, csak ha raksz le pénzt amit az utolsó nap vissza is kapsz, de akkor már nem válthatod be sehol...) meg ettünk.
Kaják: sokféle gyümölcs volt, de inkább nem kóstoltam meg semmit, nehogy egy jókora hasmenéssel kezdjem a telelésünket. Voltak még tengeri cuccok (nem szeretem), és ízetlen csirke, valamint grillezett pulyka. Utóbbi is inkább semleges volt, mint jó. Azt tudni kell, hogy a süteményeik extra cukrosak, az ételeik extra sótlanak. Az italok: volt bor, víz, és gyümilé. Utóbbi mellett tettük le a voksunk, mondanom sem kell: extra cukorral. LEgalább pörögtünk egész este.

9 után vetítés volt a hallban, legtöbbször Mr Bean ment, aminek örültünk is, aztán a bárban elkezdődött valami műsor. A szállodában nem voltak sokan, de kitartóan üvöltöztek a hülye franciák:)
Nyáron disco, meg night club is van a szállodában, kint két medence, teniszpálya. Bent is van medence, de azt végül a sok látnivaló miatt nem használtuk.

Következő nap elérkezett az igazi szívás, Sousse városának meglátogatása. De erről később.

Képek a szállóról: Belülről 1 2 3 , parkoló, kilátás
Sajnos telós képek, de hamarosan jönnek a digisek is és akkor frissítek. Következő bejegyzés Sousse, és az arab életről szól majd.

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.